Ha az ördög pihen - Alvin és a Mókusok перевод на немецкий

Ha az ördög pihen

Megéltük ezt is
Nehéz volt de kész lett az új pestis
Az új világban amúgy meg presztízs

Profin csinálva
Koptatni nèpet
Rémíteni hogy ki hová léphet
És közben a szart úgy hívni, széklet

Csak kell egy kézzel nem fogható
Ha kell fogható ilyen ha az ördög pihen
Mert kell hogy ártson, a kurva légynek
A jövőből megérkező, félig ember gépnek
Melózó férjnek, a csalfa lánynak, lövőlegénynek

Tőzsdére vázolt ember eleste
Csak Isten tudja mert a műholdja kileste
Persze egy perverz, de a választ kereste
Mert posztmodern csupán
Az ölelve gyilkoló humán
Szerintem volt már ilyen népmese
Ohh a népmese
Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán
A mű meg nem értett, itt néznek bután
Gyógyul, nem fáj már a hegetek
Csak hogyha nevetek
Veletek

Fehér egérnek, de jó a dolga
Szájára maszkot tesznek még mielőtt szólna
Amúgy lenne a sok királynak megannyi szolga

Egy olcsó Michelin csillag meséli
Hogy csak a főzde új a recept még a régi
Szegény nyomorult ezzel kell most beérni

Mert posztmodern csupán
Az ölelve gyilkoló humán
Szerintem volt már ilyen népmese
Ohh a népmese
Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán
A mű meg nem értett, itt néznek bután
Gyógyul, nem fáj már a hegetek
Csak hogyha nevetek
Tanuld meg mosni a kezedet, nyalni a sebedet, törölni szemet ha kell
Hajtani fejet, ha rád ijeszt mi lesz
Vagy bármit lenyelsz

Mert posztmodern csupán
Az ölelve gyilkoló humán
Szerintem volt már ilyen népmese
Ohh a népmese
Kihullott a férgese

Mert posztmodern csupán
A mű meg nem értett, itt néznek bután
Gyógyul, nem fáj már a hegetek
Csak hogyha nevetek

Értjük de mostmár szokjunk le végre
Semmi nagy képünket, normálisan szerényen
Hiszen hányás után, édes a víz, frissít és megannyi íz

Mert posztmodern csupán
A mű meg nem értett, itt néznek bután
Gyógyul, nem fáj már a hegetek
Csak hogyha nevetek

Wenn der Teufel ruht

Wir haben das auch überlebt
Schwer war's, doch die neue Pest ist fertig
In der neuen Welt ist es sowieso Prestige

Professionell gemacht
Das Volk zu ermüden
Zu erschrecken, wer wohin treten darf
Und dabei Scheiße als Stuhlgang zu bezeichnen

Man braucht nur etwas Unfassbares
Wenn nötig, greifbar, so ist's, wenn der Teufel ruht
Denn er muss schaden, der verdammten Fliege
Der halb Mensch, halb Maschine aus der Zukunft
Dem arbeitenden Ehemann, dem falschen Mädchen, dem schießenden Burschen

An der Börse skizzierter Mensch, er fiel
Nur Gott weiß warum, sein Satellit spähte es aus
Klar, ein Perverser, doch er suchte die Antwort
Denn postmodern ist bloß
Der umarmend mordende Mensch
Ich glaub, so ein Volksmärchen gab's schon
Ohh das Volksmärchen
Der Wurmige fiel ab

Denn postmodern ist bloß
Die Kunst unverstanden, sie schauen hier dumm
Heilt, tut nicht mehr weh, eure Narbe
Nur wenn ihr lacht
Mit euch

Der weißen Maus geht's gut
Sie kriegen noch die Maske auf, bevor sie spricht
Sonst hätten die vielen Könige so manchen Knecht

Ein billiger Michelin-Stern erzählt
Dass nur die Küche neu, das Rezept noch alt
Der arme Tropf, damit muss er sich jetzt begnügen

Denn postmodern ist bloß
Der umarmend mordende Mensch
Ich glaub, so ein Volksmärchen gab's schon
Ohh das Volksmärchen
Der Wurmige fiel ab

Denn postmodern ist bloß
Die Kunst unverstanden, sie schauen hier dumm
Heilt, tut nicht mehr weh, eure Narbe
Nur wenn ihr lacht
Lern deine Hände zu waschen, deine Wunde zu lecken, dein Auge zu wischen, wenn nötig
Den Kopf zu beugen, wenn sie dir droht, was wird
Oder alles schlucken

Denn postmodern ist bloß
Der umarmend mordende Mensch
Ich glaub, so ein Volksmärchen gab's schon
Ohh das Volksmärchen
Der Wurmige fiel ab

Denn postmodern ist bloß
Die Kunst unverstanden, sie schauen hier dumm
Heilt, tut nicht mehr weh, eure Narbe
Nur wenn ihr lacht

Wir verstehn's, doch gewöhn dich jetzt endlich ab
Von keinem großen Bild, normal, bescheiden
Denn nach dem Erbrechen ist das Wasser süß, erfrischt und voller Geschmack

Denn postmodern ist bloß
Die Kunst unverstanden, sie schauen hier dumm
Heilt, tut nicht mehr weh, eure Narbe
Nur wenn ihr lacht