MAGIC

Baba Aziz! Aquí vamos de nuevo!
Ez egy fura parafrázis
Tőled, tőled beragyog a vár
Nem tudom melyik fázisban vagyok
Elalszom felébredek Párizsban vagyok
Azért kereslek, mert veled néha Ádi se vagyok
Erre felébred a ház is
Gyere, gyere tanítsd meg, hogy hogyan legyek magamnak a bázis

Ez egy fura parafrázis
Tőled, tőled beragyog a bár
Nem tudom melyik fázisban vagyok
Elalszom felébredek Párizsban vagyok
Azért kereslek, mert veled néha Ádi se vagyok
Erre felébred a ház is
Gyere, gyere tanítsd meg, hogy hogyan legyek magamnak a bázis
Bocsásd meg ha valaha is bántottalak
Hogyha önmagamra váltottalak
A halottakat látót meg a hallottakat-látottakat
Hogyha eddig szenvedned kellett most vedd úgy, hogy leváltottalak
Ha elalszom azt álmodom
Hogy megint futok
Ha elalszom azt álmodom
Hogy kettévág a tekinteted
Arra ébredek, hogy magam elé tekintgetek
Lehet darabokban vagyok, de most megihletett
Lehet nagyobbak a félelmeim nálam, de én nekik megyek
Azért adok magamból sokat, hogy nekik legyen, nekik vegyek
Hogy nekik legyen, nekik vegyek

Mint egy pilóta a sivatagba veszve
Sírok a noteszbe
Néha nem tudom hogy megér-e nekem ennyit egy eszme
El akarok menni innen veled együtt messze
Telepakolni a kocsit
Lezárni
És leszarni hogy lesz-e

Bevetni az ágyat
Aztán hagyni hogy kertjeid
A zivatar növessze
Mindent rábízni a Napra

Vajon melyik nevemet írjam a jelenléti lapra

Csak egy dolgot tudok, hogy amíg bírom a szívemmel addig sosem hagyom abba
Csalódtam a tanárban és csalódtam a papban
Kopogtat a múlt és megint kopogtat a hangja
Úgy ünnepelek megint, mint halottat a napja
Egy dolgot tudok, hogy amíg bírom a szívemmel addig sosem hagyom abba
Nyaranta egy tücsök vagyok
Telente egy hangya
Az éveket a nélkülözés váltotta haragra
Merülök a kádban el és fetrengek a habban

Ez egy fura parafrázis
Tőled, tőled beragyog a vár
Nem tudom melyik fázisban vagyok
Elalszom felébredek Párizsban vagyok
Azért kereslek, mert veled néha Ádi se vagyok
Erre felébred a ház is
Gyere, gyere tanítsd meg, hogy hogyan legyek magamnak a bázis

A Nap közepe fele tartok
Abban hiszek visszaérek
Lassan égnek el a lapok
Engem hallgatag csak
Visz a lélek
Hogyha visszanézek
A valóságtagadásom
Hány hallgatónak vígaszének
Élőzene van az étteremben
Csak hogy élőzzenek
Szinte megfagynak a szegények
De nem fogynak a férőhelyek
Neked mesélem, hogy hol vannak a pontok
Meg a kérdőjelek
Lehet mélyre megyek
Hogy az álneveket elneveted
Meg hogy így is lehet
Vannak bentiek meg kinti sebek
Tudom fontos a kabátod
Meg hogy min viseled
Ezek kinti sarak, kinti sorok
Neked vallom meg a kínrímeket
Meg hogy mit jelent nekem az hogy ennyi hallgatás után mégis írni lehet
Mert ezt nem lehet megszokni
Csak úgy bírni lehet
A padlómon a ruhákat
A falakon a vinyl-eket
Néha nem tudok megnyugodni
De úgy szeretnék hinni neked
Mert a copfjaidban szalag lobog
Szalad és a homokfinom szél nevében
Csodálja az üveghegyet
Én meg leléptem, hogy füvet vegyek
Mert egy züllöttfejű gyerek vagyok
De ha hallod ahogy énekelek veled megyek
Veled vagyok

Ez egy fura parafrázis
Tőled, tőled beragyog a vár
Nem tudom melyik fázisban vagyok
Elalszom felébredek Párizsban vagyok
Azért kereslek, mert veled néha Ádi se vagyok
Erre felébred a ház is
Gyere, gyere tanítsd meg, hogy hogyan legyek magamnak a bázis
Tanítsd meg, hogy hogyan legyek magamnak a bázis