Текст песни Halhatatlanok Tragédiája - Evermind

Szakadt, rongyos bő zakóján
Szárad már az orchidea
Kopasz fejét takarja el
Kopott, koszos bársony kalapja
Maradna, súgja sóhaja
Megint itt járt a mosoly tolvaja!
Ajtó becsuk, kettőre zárja
Ma is talán utoljára

Lesz-e bátorsága lépni?
Egyet előre, az égre nézni?
Repülni fel, de zuhanni lefele kell!
Szükséges szárnyat bontani?
El kell oldani a kötelékeket
Melyek bábjátékra köteleznének!
A karma karmazsin zsinórján
Ne rángasson az élet kínpadán!

Te lehettél volna
Aki nem szétszórja
Minden egyes álomfoszlányom!
Én meg csak hagynám, formáljon!
Csokorba fonnál, mint a rózsát
Nélküled, nézd, nem bírom!
A világ elnyel, lehunyt szemmel
Száradt szirmaim szorítom

Te lehettél volna
Aki nem szétszórja
Minden egyes álomfoszlányom!
Én meg csak hagynám, formáljon!
Csokorba fonnál, mint a rózsát
Nélküled, nézd, nem bírom!
A világ elnyel, lehunyt szemmel
Száradt szirmaim szorítom

Szerepet játszom egy némafilmben
Felirat nincs a mozgóképen
Értelmetlen, csak én nézem
Magamat untatom a mindennapokon
Monoton vonatom vontatom át
Senki se hall és senki se lát
Észrevétlenül tovább áll
Nem keressük hírét, se hamvát

Lesz-e bátorsága lépni?
Egyet előre, az égre nézni?
Repülni fel, de zuhanni lefele kell!
Szükséges szárnyat bontani?
El kell oldani a kötelékeket
Melyek bábjátékra köteleznének!
A karma karmazsin zsinórján
Ne rángasson az élet kínpadán!

Választás nincs, az élet a dramaturg
Megszoksz, megszöksz, valahogyan alakul
A művészetnek molekulája
Az egyszerű ember problémája
Halhatatlanok tragédiája!

Te lehettél volna
Aki nem szétszórja
Minden egyes álomfoszlányom!
Én meg csak hagynám, formáljon!
Csokorba fonnál, mint a rózsát
Nélküled, nézd, nem bírom!
A világ elnyel, lehunyt szemmel
Száradt szirmaim szorítom

Te lehettél volna
Aki nem szétszórja
Minden egyes álomfoszlányom!
Én meg csak hagynám, formáljon!
Csokorba fonnál, mint a rózsát
Nélküled, nézd, nem bírom!
A világ elnyel, lehunyt szemmel
Száradt szirmaim szorítom