Текст песни Amit Nem Lehet Szavakkal - FankaDeli

Benéztem a csalit, de lemászok a horogról
Andi mosolyog, a macskám csak dorombol
A fiam integet, vigyorog a világra
Fancsali fapofád nem az ő hibája
Az ember szomorú, nem örül magának
Se a táncodnak, sem a dalának
Inkább találnak valami háborút
Ahogyan mondtam, ez nehéz vándorút
Az ember nem tanul, szédül a homályba
Egyik putriba, a másik hodályba
Mégis mindegyik álomban él
Hol a múlt réme bántja, a jövőtől fél
Mert az ember nem érti meg, mi az az ember
Inkább ordibál, bosszút tervel
Nem is csodálom azt, amit csináltok
Atommal elpusztítjátok a világot

Saját lányotok szoknyája izgat
Ez a kis kokain majd azt hiszed ízt ad?
Szürke napodnak, fekete hetednek
Ecsettel rontasz egy üres keretnek
Céloknak élsz, amiket célok követnek
Valóban örjítő leszel majd öregnek
Karodra láncod vágyaid verték
Te kérted őket, nem maguktól merték
Hiába izzadsz már, ha belül fázol
Ismerem jellemed, mindig pofázol
De megteszed holnap is, menekülsz magadtól
Minden reggel merítesz a haragból

A szikra bennem mára már vulkán
Dalba írnám, ha én azt tudnám
De van ám, amit nem lehet szavakkal
Táncolj felhőkkel, énekelj tavakkal
A szikra bennem mára már vulkán
Dalba írnám, ha én azt tudnám
De van ám, amit nem lehet szavakkal
Táncolj felhőkkel, énekelj tavakkal

Sokat kell tanulnod ahhoz, hogy tudhasd
Ha semmit nem tudsz, még az utat ne mutasd
Így sokan eltévedtek mélyen a lápba
Hiába a család, a lelked az árva
Egyedül jöttünk és egyedül mész tovább
Nyisd ki a szemed, lásd a valódi iskolád
Engem nem zavarna, bármennyit szívnak
Ha negyedét vágnák annak mint 2Pac
A másik sem okosabb, berúgva ordibál
Szerinted több esze volna egy zokninál
Az egod főnök, lelked rabszolga
És amilyen birkák, ehhez még tapsolnak
Ellenségem, amíg élek, keresem
Mert ő nyitja ki egyre nagyobbra a szemem
Hogy benne lássam meg valódi énemet
Koldus mivoltom, ahogy itt kéreget
Ezerszer születtem, mégse tanultam
Kényelmes nyugágyban én is megvakultam
De ennek vége most, aludtam eleget
Megnézem magam, ha már ember lehetek

A szikra bennem mára már vulkán
Dalba írnám ha én azt tudnám
De van ám, amit nem lehet szavakkal
Táncolj felhőkkel, énekelj tavakkal
A szikra bennem mára már vulkán
Dalba írnám, ha én azt tudnám
De van ám, amit nem lehet szavakkal
Táncolj felhőkkel, énekelj tavakkal

A legnagyobb bajod valójában én vagyok
Akkor nézz tükörbe majd, hogyha meghalok
Nem lehet igazam, míg élet van bennem
Majd akkor szeretsz, ha már elszállt a lelkem
A szabadság számodra tömör vaskorlát
Azt érted alatta, ahogy egy kor lát
Kaptunk neveket meg osztályfőnököt
Vizsgákat, célokat, mind belénk költözött
Dugig a padlás, a pince, a szoba
Üdvözöllek, ez a sötétség kora
Azt mondták tanulj, fejlődj és változz meg
Ahol a jólét, ott az ördög házhoz megy
Őseink tudták, nem mindent látunk
Csak érezni tudjuk a teljes világunk
Én azt mondom én, te azt mondod Feri
De a valóságot bizony egyik sem fedi

Akár a fűszálak, akár a levelek
Pontosan ugyanúgy vannak a gyerekek
Felelősség helyett megváltóra vártatok
És közben emberből állattá váltatok
Őseink tudták, nem mindent látunk
Csak érezni tudjuk a teljes világunk
Én azt mondom én, te azt mondod Feri
De a valóságot bizony egyik sem fedi
Ellenségem, amíg élek, keresem
Mert ő nyitja ki egyre nagyobbra a szemem

A szikra bennem mára már vulkán
Dalba írnám, ha én azt tudnám
De van ám, amit nem lehet szavakkal
Táncolj felhőkkel, énekelj tavakkal
A szikra bennem mára már vulkán
Dalba írnám, ha én azt tudnám
De van ám, amit nem lehet szavakkal
Táncolj felhőkkel, énekelj tavakkal

A szikra bennem mára már vulkán
Dalba írnám, ha én azt tudnám
De van ám, amit nem lehet szavakkal
Táncolj felhőkkel, énekelj tavakkal
A szikra bennem mára már vulkán
Dalba írnám, ha én azt tudnám
De van ám, amit nem lehet szavakkal
Táncolj felhőkkel, énekelj tavakkal