Текст и перевод песни FankaDeli - Dráma Kevés Humorral

Dráma Kevés Humorral

Csak egy romantikus tahó, egy pali a sok közül
Egy saját kis sztorival a világ elől menekül
Persze volt, hogy remekül mentek a dolgok
Gondoltam egy bort kibontok
Felhívtalak, te átjöttél, szeretkeztünk hajnalig
De nem mondtam, hogy maradj itt
Hagytalak, és te mint az Ördög sugallma, szálltál tovább
A haverok jöttek-mentek, magam mögött hagytam ezer komát
Az élet lovát azt hittem betöröm hisz' ki, ha én nem?

Mára kétlem, hogy egyáltalán meglelem az istállót
Engem senki nem istápolt csúfoltak, és lenéztek
Mára ez nem érdek de emlékem temérdek
És nem ismerek szemérmet az elméletem egyszerű
A szavak halmaza eszköz, de az érték a tett
Mindegy hogy, ki mit mond, ami meggyőz
Csak amit látok, és sajnos nem amit érzek

Mögöttem rémek ha éjfélt üt az óra
Kopott lámpám árnyékában mintha hangod újra szólna
De a tapasztalat fojtja, csorbítja a jövő fényét
Mindenki kapott sok élményt
Sok milliárd történet bennem furcsa érzést kelt
Az éjszaka gyermeke sokáig gondoltam én vagyok
Ha majd meghalok, követem az angyalokat
De rájöttem, hogy maradnom kell

Megélnem a holnapokat, tegnappá varázsolva
E vég nélküli betondzsungelben saját magam kezét fogva
Lopva egy pillanatnyi csendet ami megment éjről-éjre
Félve járni köztetek fejemben öngyilkos ötletek
A rettegés körbevett cikázva zsigereimben
Sokszor ölre ment villámként a tudat
Hogy a múltat, amíg magam előtt gurítom utamon
Nem hagy repülni, ahogyan álmomban
Amit keresek, lehet túl távol van

Pedig fejemben felvázoltan alapvető szabályom
Hogyha arra járok, ne felejtsek figyelni
Egy toll, egy zene meg egy cetli, és leesik a lényeg
Körülöttem a lények barátom
Ti pedig gyermekeim hiszen magam fia nem lehetek
Először nevetek, hogy nem érted
De te kérted, hogy mondjam el az éjszaka kölyke te vagy
És én állok mögötte, maga az éj

De nem kell, hogy félj, nem bántalak
Úgyis majd rám szakad a hajnal a naptól elfordulok szomorkás arccal
És kivárom az alkonyom, hiszen sarjaim nem hajthatom
Ez az én kis börtönöm, téged is rabul ejt
Szökni nem tudsz, így marad ez örökkön
Örökkön-örökké
Ez az én kis börtönöm, dráma kevés humorral
Így marad ez örökkön

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

Viszem a balhét
Feri bűnbaknak perfekt példány
Körülöttem sokszor volt jó pár szép lány
Velük jött a szerelem és az ármány, a vécében márvány
A pénz fura lencse minden torzító látvány
Mint a cigiben a kátrány
Szavaim közt a rímek melyeket egy dögös bit gyújt meg és
Parázslik hajnalig
Azt hittem, nincs semmim, de rájöttem
Hogy a hit és a becsület minden akadályt leküzdhet

Bármerre indulsz bármikor - le bárki, bármit szól
A te életed te éled, én meg az enyém
Mindenkinek ott van a szarv a fején a sorstól
Mikor az Ördög receptjébe kóstol a vándor
Ezzel eleinte senki nem számol
A lelkiismeret kezdetben rád szól
Aztán a cinkosoddá válik hamis kéjjel pártol százból vagy ezerből

Mindegy halálodig keresed az értelmét a létnek
Az éjben a fények ahogy a minta a terítőn
Talán most kaphatsz pár tippet Feritől
Ennyitől még nem lesz bajod
Csupán kis adagot árulok
De maradj még, hisz' csak pár sarok, és otthon vagy

Viszont az élet, nem hagy több időt
Mint egy kinőtt ruha csupán emlékeket támaszt fel
Rettegéssel áraszt el a sokadik felvonás
Mindig más a bevezető de ugyanaz a tárgyalás és a befejezés akár a lefejezés
Nekem az élet nem mesés kirándulás
Hanem egy dráma, kevés humorral
Irónikus paródia nekem mindegy, hogy kupleráj vagy a parókia
Csak az eredmény nyom a latba

Én sokak szerint sokszor bamba vagyok
Közben csak jár az agyam, mint a motor
Ami ezer év után is értéket kotor a kosz alól
'Mely mára a megszokott atmoszféra
Mindenki fél a haláltól, ez érthető
A fejed felett, mint a tető a házon
Pár gondolat 'mely megmozgat valamit, mi talán már elaludt (yo)
Mi feladatul ezt kaptuk
Egy dráma kevés humorral
Mi feladatul ezt kaptuk

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

Drama With Little Humor

Just a romantic jerk, a dude among many
With a story of my own, running from the world
Of course, there were times when things went great
I thought I'd open a bottle of wine
I called you, you came over, we made love till dawn
But I didn't tell you to stay
I let you go, and you, like the Devil's whisper, moved on
Friends came and went, I left behind a thousand comas
I thought I could tame the horse of life, who if not me?

Now I doubt I'll even find the stable
Nobody nursed me, they mocked and looked down on me
Now it doesn't matter but I have countless memories
And I know no shame, my mind is simple
Words are a tool, but the value is in action
It doesn't matter who says what, what convinces
Is only what I see, and unfortunately not what I feel

Behind me are monsters, when the clock strikes midnight
In the shadow of my worn-out lamp, it's like I hear your voice again
But experience suppresses, it diminishes the light of the future
Everyone has had many experiences
Billions of stories create a strange feeling in me
The child of the night, for a long time I thought I was him
When I die, I will follow the angels
But I realized I have to stay

To live the tomorrows, turning them into yesterdays
Holding my own hand in this endless concrete jungle
Stealing a moment of silence that saves me night after night
Walking among you with fear, suicidal thoughts in my head
The terror surrounded me, darting through my gut
Often it came to blows, the realization struck like lightning
That the past, as I roll it in front of me on my way
Doesn't let me fly like in my dreams
What I'm looking for might be too far away

But in my head, my basic rule is outlined
That if I go there, I mustn't forget to pay attention
A pen, a music and a note, and the essence comes down
Around me are creatures, my friends
And you are my children, for I cannot be my own son
First, I laugh that you don't understand
But you asked me to tell you, you are the cub of the night
And I stand behind it, the night itself

But you don't have to be afraid, I won't hurt you
Anyway, the dawn will break on me, I will turn away from the sun with a sorrowful face
And wait for my chance, because I cannot chase away my offspring
This is my little prison, it captures you too
You can't escape, so this will remain forever
Forever and ever
This is my little prison, a drama with little humor
It will remain this way forever

The infinity gave birth to me
The night raised me
I dare not wake up
Although it is possible
That people
Are not devils
But I'm afraid they will bury me

The infinity gave birth to me
The night raised me
I dare not wake up
Although it is possible
That people
Are not devils
But I'm afraid they will bury me

I carry the trouble
Feri is a perfect example of a scapegoat
There were many beautiful girls around me
With them came love and deceit, marble in the toilet
Money is a strange lens, a distorted view of everything
Like tar in a cigarette
The rhymes between my words, which a hot beat ignites and
Glow until dawn
I thought I had nothing, but I realized
That faith and honor can overcome any obstacle

Wherever you go, whenever - let anyone say anything
You live your life, I live mine
Everyone has horns on their head from fate
When the wanderer tastes the Devil's recipe
Nobody expects this at first
Conscience initially speaks to you
Then it becomes your accomplice, siding with false lust, one in a hundred or a thousand

It doesn't matter, you search for the meaning of life until you die
The lights in the night, like the pattern on the tablecloth
Maybe now you can get some tips from Feri
This won't hurt you
I'm only selling a small dose
But stay a little longer, because it's just a few blocks and you're home

But life doesn't give you more time
Like an outgrown dress, it only evokes memories
The umpteenth raise fills you with fear
The introduction is always different but the negotiation and the conclusion are the same, even the beheading
Life is not a fairytale trip for me
But a drama with little humor
Ironic parody, it doesn't matter to me if it's a mess or a parish
Only the result matters

Many think I'm often dumb
Meanwhile, my brain is running like an engine
Which even after a thousand years digs up value from under the dirt
Which is now the familiar atmosphere
Everyone is afraid of death, that's understandable
Above your head, like the roof of a house
A couple of thoughts that stir something up, maybe something that has already fallen asleep (yo)
We were given this as a task
A drama with little humor
We were given this as a task

The infinity gave birth to me
The night raised me
I dare not wake up
Although it is possible
That people
Are not devils
But I'm afraid they will bury me

The infinity gave birth to me
The night raised me
I dare not wake up
Although it is possible
That people
Are not devils
But I'm afraid they will bury me

The infinity gave birth to me
The night raised me
I dare not wake up
Although it is possible
That people
Are not devils
But I'm afraid they will bury me

The infinity gave birth to me
The night raised me
I dare not wake up
Although it is possible
That people
Are not devils
But I'm afraid they will bury me