Текст песни Dráma Kevés Humorral - FankaDeli

Csak egy romantikus tahó, egy pali a sok közül
Egy saját kis sztorival a világ elől menekül
Persze volt, hogy remekül mentek a dolgok
Gondoltam egy bort kibontok
Felhívtalak, te átjöttél, szeretkeztünk hajnalig
De nem mondtam, hogy maradj itt
Hagytalak, és te mint az Ördög sugallma, szálltál tovább
A haverok jöttek-mentek, magam mögött hagytam ezer komát
Az élet lovát azt hittem betöröm hisz' ki, ha én nem?

Mára kétlem, hogy egyáltalán meglelem az istállót
Engem senki nem istápolt csúfoltak, és lenéztek
Mára ez nem érdek de emlékem temérdek
És nem ismerek szemérmet az elméletem egyszerű
A szavak halmaza eszköz, de az érték a tett
Mindegy hogy, ki mit mond, ami meggyőz
Csak amit látok, és sajnos nem amit érzek

Mögöttem rémek ha éjfélt üt az óra
Kopott lámpám árnyékában mintha hangod újra szólna
De a tapasztalat fojtja, csorbítja a jövő fényét
Mindenki kapott sok élményt
Sok milliárd történet bennem furcsa érzést kelt
Az éjszaka gyermeke sokáig gondoltam én vagyok
Ha majd meghalok, követem az angyalokat
De rájöttem, hogy maradnom kell

Megélnem a holnapokat, tegnappá varázsolva
E vég nélküli betondzsungelben saját magam kezét fogva
Lopva egy pillanatnyi csendet ami megment éjről-éjre
Félve járni köztetek fejemben öngyilkos ötletek
A rettegés körbevett cikázva zsigereimben
Sokszor ölre ment villámként a tudat
Hogy a múltat, amíg magam előtt gurítom utamon
Nem hagy repülni, ahogyan álmomban
Amit keresek, lehet túl távol van

Pedig fejemben felvázoltan alapvető szabályom
Hogyha arra járok, ne felejtsek figyelni
Egy toll, egy zene meg egy cetli, és leesik a lényeg
Körülöttem a lények barátom
Ti pedig gyermekeim hiszen magam fia nem lehetek
Először nevetek, hogy nem érted
De te kérted, hogy mondjam el az éjszaka kölyke te vagy
És én állok mögötte, maga az éj

De nem kell, hogy félj, nem bántalak
Úgyis majd rám szakad a hajnal a naptól elfordulok szomorkás arccal
És kivárom az alkonyom, hiszen sarjaim nem hajthatom
Ez az én kis börtönöm, téged is rabul ejt
Szökni nem tudsz, így marad ez örökkön
Örökkön-örökké
Ez az én kis börtönöm, dráma kevés humorral
Így marad ez örökkön

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

Viszem a balhét
Feri bűnbaknak perfekt példány
Körülöttem sokszor volt jó pár szép lány
Velük jött a szerelem és az ármány, a vécében márvány
A pénz fura lencse minden torzító látvány
Mint a cigiben a kátrány
Szavaim közt a rímek melyeket egy dögös bit gyújt meg és
Parázslik hajnalig
Azt hittem, nincs semmim, de rájöttem
Hogy a hit és a becsület minden akadályt leküzdhet

Bármerre indulsz bármikor - le bárki, bármit szól
A te életed te éled, én meg az enyém
Mindenkinek ott van a szarv a fején a sorstól
Mikor az Ördög receptjébe kóstol a vándor
Ezzel eleinte senki nem számol
A lelkiismeret kezdetben rád szól
Aztán a cinkosoddá válik hamis kéjjel pártol százból vagy ezerből

Mindegy halálodig keresed az értelmét a létnek
Az éjben a fények ahogy a minta a terítőn
Talán most kaphatsz pár tippet Feritől
Ennyitől még nem lesz bajod
Csupán kis adagot árulok
De maradj még, hisz' csak pár sarok, és otthon vagy

Viszont az élet, nem hagy több időt
Mint egy kinőtt ruha csupán emlékeket támaszt fel
Rettegéssel áraszt el a sokadik felvonás
Mindig más a bevezető de ugyanaz a tárgyalás és a befejezés akár a lefejezés
Nekem az élet nem mesés kirándulás
Hanem egy dráma, kevés humorral
Irónikus paródia nekem mindegy, hogy kupleráj vagy a parókia
Csak az eredmény nyom a latba

Én sokak szerint sokszor bamba vagyok
Közben csak jár az agyam, mint a motor
Ami ezer év után is értéket kotor a kosz alól
'Mely mára a megszokott atmoszféra
Mindenki fél a haláltól, ez érthető
A fejed felett, mint a tető a házon
Pár gondolat 'mely megmozgat valamit, mi talán már elaludt (yo)
Mi feladatul ezt kaptuk
Egy dráma kevés humorral
Mi feladatul ezt kaptuk

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet

A végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt
Ébredni nem merek
Pedig meglehet
Hogy az emberek
Nem is ördögök
De félek, hogy eltemet