Текст песни Beatkorszak - Galaxisok

Közben átnevezték már az utcátokat,
Úgyhogy tök sokáig nem is találtalak,
Aztán eszembe jutott, hogy cigit veszek,
De a környékeden sehol nem lehetett,
Inkább felmentem hozzád,
És beszélgettünk a filmekről, amiket láttunk,
A könyvekről, amiket olvastunk
És a zenéről, amit játszunk.

Mi egy kulcsra zárt, sötét szobában is halljuk a világegyetem zizegését.
Minket már nem lehet elrontani
- túl sokat láttunk és túl sokat utaztunk.

És hiába zárják be a kedvenc helyünket,
Mer' a kedvenc helyünk, az bennünk van.
Egymásra mosolygunk az erkélyen állva,
És nézzük a füstöt a távolban.

Mi egy kulcsra zárt, sötét szobában is halljuk a világegyetem zizegését.
Minket már nem lehet elrontani
- túl sokat láttunk és túl sokat utaztunk.