Текст песни Béci - Galaxisok

Akkor már két hónapja bujkált -
Szakállas volt, meg sem ismertem
Reggelinél vettük észre
Napfénytől hunyorogva állt a kertben

A szabadban aludt, mesélte
Lebombázott házak udvarán
A Duna-part elvadult fái közt
Vasúti töltések oldalán

Lizáról kérdezett
Mondtam, hogy semmit nem tudok
Utoljára októberben láttam
Aztán összefolytak a hónapok

Bólintott, beszélgettünk még
Adtam neki valamennyi pénzt
Félrevontam, a szemébe néztem
"mondd meg, innen hová mész?"

"Hova mehetek?
Ugyan hova mehetek?
Én hova mehetek?
Hova mehetek?"

Mielőtt elment, mondott valamit
Emlékszem rá, mert hirtelen
Kigyúlt a fény a szemében
És újra olyan volt, mint régen

"Hát látod, én is inkább
Ezt a belső világot választottam
Az álmaim világát
És neked is ezt tanácsolnám"

"Hova mehetek?
Ugyan hova mehetek?
Én hova mehetek?
Hova mehetek?"