Текст и перевод песни Giajjenno - Fair

Fair

Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, csak mondd el mégegyszer.

Vetem a keresztet, ólom a lábamon, nehéz a lépésem,
Végig viszem, ezt elkezdtem, soha nem hagyhatom itt félkészen,
A tűzből jöttem és szétégtem, az asztalomon a szövegek készen,
De soha nem tudod,
Hogy én meddig megyek el, és mi lesz az utolsó lépésem,
Mi lesz utolsó mondat, mit írok? Szétszednek a kínok,
A múltamba tekintek vissza, én látom,
Hogy nem marad más, csak a sorok, papírok,
Még sem sírok, mer′ az élet szép, az élet jó,
Szegénynek születtél testvér, de
Nekem ne mondd el, ezt tudom, mer' én dettó!
Még hogy nincs getto, én platinából húztam fel bro,
Mindegy, hogy cigány vagy magyar, ha nincsen a zsebedbe, véged mó,
Itt van a karavánom, én átlátok itten a paravánon,
Vesszen minden tolvaj, politika, mikrofon a kezem a kalapácsom,
Nem viszem el a zászlóm, én ide születtem, meg ez a hazám,
Húzzuk a terheket el, hogy valamikor egyszer majd egy jobb élet vár,
Valami fáj, hogy mikor tesz valamit valaki már,
De közel a határ tudod, és te is összecsomagoltál.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, csak mondd el mégegyszer.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, csak mondd el mégegyszer.

Napokig hajtás, megint csak húzod az igát a gyárban már,
Ha nincsen pénz, nincsen esély, egyedüli út csak az utcán vár,
Ha valamit el akarsz érni,
Azt tudod, hogy a kezedet kell, mocskold be,
De soha nem leszel olyan, mint ezek,
Mert nem adott fel, meg nem adott le,
Nézd meg, az utcán állnak, mindennap kéregetnek ezek hányan vannak?
Nincsen személyi szám, nincsen cigi, meg kaja, meg kormányablak

Ez nem élet így, mert nem használ semmilyen ima(yeah)
Mindent feladott régen, tudod hogy fagyott a tél, éget a pia,
Gyerekeinek sincsen már mit mondania, elfordult a fia tőle,
Nincsen remény, üvölt az égre, könnyek a földre,
A gondok jönnek, nem tudod nincstelenül hogyan éled túl,
Volt pár barátod, látod, de kiderült a végén mindegyik hátbaszúr,
Lehajtott fejjel mész, valami csak lesz, nincsen vész,
A földön, ott van csak lejjebb, a
Nnál ahol most vagy, ott nem kell pénz,
Becsukod a szemeidet újra, s elmondod egyetlen egyszer azt:
Az élet nem fair soha, az élet nem fair...
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, cask mondd el mégegyszer.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, cask mondd el mégegyszer.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, cask mondd el mégegyszer.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, cask mondd el mégegyszer.

Juste

Redis-moi encore une fois que la vie est juste,
Que sur les chemins tracés, tu ne t'égares pas,
Je ne peux pas tout laisser tomber, je dois encore vivre,
Mais ce n'est pas juste, dis-le moi encore une fois.

Je porte ma croix, du plomb dans les jambes, mes pas sont lourds,
Je vais jusqu'au bout, j'ai commencé, je ne peux pas abandonner à mi-chemin,
Je viens du feu et je me consume, sur ma table les textes sont prêts,
Mais tu ne sauras jamais,
Jusqu'où je peux aller, et quel sera mon dernier pas,
Quelle sera ma dernière phrase, qu'écrirai-je ? Les tourments me déchirent,
Je regarde mon passé, je le vois,
Il ne reste que des lignes, des papiers,
Pourtant je ne pleure pas, car la vie est belle, la vie est bonne,
Tu es né pauvre, mon frère, mais
Ne me le dis pas, je le sais, car moi aussi !
Même s'il n'y a pas de ghetto, j'ai grandi dans le platine, frérot,
Peu importe que tu sois gitan ou hongrois, si tu n'as rien dans tes poches, c'est la fin,
Voici ma caravane, je vois clair à travers ton paravent,
Que périssent tous les voleurs, la politique, le micro dans ma main est mon marteau,
Je n'emporte pas mon drapeau, je suis né ici, c'est mon pays,
Tirons les charges, pour qu'un jour une vie meilleure nous attende,
Quelque chose me fait mal, quand quelqu'un fait enfin quelque chose,
Mais la limite est proche, tu sais, et toi aussi tu as fait tes bagages.
Redis-moi encore une fois que la vie est juste,
Que sur les chemins tracés, tu ne t'égares pas,
Je ne peux pas tout laisser tomber, je dois encore vivre,
Mais ce n'est pas juste, dis-le moi encore une fois.
Redis-moi encore une fois que la vie est juste,
Que sur les chemins tracés, tu ne t'égares pas,
Je ne peux pas tout laisser tomber, je dois encore vivre,
Mais ce n'est pas juste, dis-le moi encore une fois.

Des jours et des jours à trimer, tu tires encore une fois le joug à l'usine,
Sans argent, pas d'espoir, le seul chemin qui s'offre à toi est celui de la rue,
Si tu veux accomplir quelque chose,
Tu sais que tu dois mettre la main à la pâte, la salir,
Mais tu ne seras jamais comme eux,
Parce qu'il n'a pas abandonné, il n'a pas cédé,
Regarde-les, ils sont dans la rue, ils mendient tous les jours, combien sont-ils ?
Pas de carte d'identité, pas de cigarettes, pas de nourriture, pas de guichet administratif

Ce n'est pas une vie, car aucune prière ne sert à rien (yeah)
Il a tout abandonné depuis longtemps, tu sais comme l'hiver était glacial, l'alcool brûle,
Il n'a plus rien à dire à ses enfants, son fils lui a tourné le dos,
Il n'y a plus d'espoir, il hurle au ciel, des larmes sur le sol,
Les problèmes arrivent, tu ne sais pas comment survivre sans le sou,
Tu avais quelques amis, tu vois, mais à la fin, ils t'ont tous poignardé dans le dos,
Tu marches la tête basse, quelque chose finira par arriver, il n'y a pas de danger,
Sur le sol, il n'y a qu'en dessous, le
Là où tu es maintenant, tu n'as pas besoin d'argent,
Tu fermes les yeux à nouveau, et tu te dis une seule fois :
La vie n'est jamais juste, la vie n'est pas juste...
Dis-le moi encore une fois, que la vie est juste,
Que sur les chemins tout tracés, tu ne t'égares pas,
Je ne peux pas tout laisser tomber, je dois encore vivre,
Mais ce n'est pas juste, redis-le moi encore une fois.
Dis-le moi encore une fois, que la vie est juste,
Que sur les chemins tout tracés, tu ne t'égares pas,
Je ne peux pas tout laisser tomber, je dois encore vivre,
Mais ce n'est pas juste, redis-le moi encore une fois.
Dis-le moi encore une fois, que la vie est juste,
Que sur les chemins tout tracés, tu ne t'égares pas,
Je ne peux pas tout laisser tomber, je dois encore vivre,
Mais ce n'est pas juste, redis-le moi encore une fois.
Dis-le moi encore une fois, que la vie est juste,
Que sur les chemins tout tracés, tu ne t'égares pas,
Je ne peux pas tout laisser tomber, je dois encore vivre,
Mais ce n'est pas juste, redis-le moi encore une fois.