Текст песни Fair - Giajjenno

Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, csak mondd el mégegyszer.

Vetem a keresztet, ólom a lábamon, nehéz a lépésem,
Végig viszem, ezt elkezdtem, soha nem hagyhatom itt félkészen,
A tűzből jöttem és szétégtem, az asztalomon a szövegek készen,
De soha nem tudod,
Hogy én meddig megyek el, és mi lesz az utolsó lépésem,
Mi lesz utolsó mondat, mit írok? Szétszednek a kínok,
A múltamba tekintek vissza, én látom,
Hogy nem marad más, csak a sorok, papírok,
Még sem sírok, mer′ az élet szép, az élet jó,
Szegénynek születtél testvér, de
Nekem ne mondd el, ezt tudom, mer' én dettó!
Még hogy nincs getto, én platinából húztam fel bro,
Mindegy, hogy cigány vagy magyar, ha nincsen a zsebedbe, véged mó,
Itt van a karavánom, én átlátok itten a paravánon,
Vesszen minden tolvaj, politika, mikrofon a kezem a kalapácsom,
Nem viszem el a zászlóm, én ide születtem, meg ez a hazám,
Húzzuk a terheket el, hogy valamikor egyszer majd egy jobb élet vár,
Valami fáj, hogy mikor tesz valamit valaki már,
De közel a határ tudod, és te is összecsomagoltál.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, csak mondd el mégegyszer.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, csak mondd el mégegyszer.

Napokig hajtás, megint csak húzod az igát a gyárban már,
Ha nincsen pénz, nincsen esély, egyedüli út csak az utcán vár,
Ha valamit el akarsz érni,
Azt tudod, hogy a kezedet kell, mocskold be,
De soha nem leszel olyan, mint ezek,
Mert nem adott fel, meg nem adott le,
Nézd meg, az utcán állnak, mindennap kéregetnek ezek hányan vannak?
Nincsen személyi szám, nincsen cigi, meg kaja, meg kormányablak

Ez nem élet így, mert nem használ semmilyen ima(yeah)
Mindent feladott régen, tudod hogy fagyott a tél, éget a pia,
Gyerekeinek sincsen már mit mondania, elfordult a fia tőle,
Nincsen remény, üvölt az égre, könnyek a földre,
A gondok jönnek, nem tudod nincstelenül hogyan éled túl,
Volt pár barátod, látod, de kiderült a végén mindegyik hátbaszúr,
Lehajtott fejjel mész, valami csak lesz, nincsen vész,
A földön, ott van csak lejjebb, a
Nnál ahol most vagy, ott nem kell pénz,
Becsukod a szemeidet újra, s elmondod egyetlen egyszer azt:
Az élet nem fair soha, az élet nem fair...
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, cask mondd el mégegyszer.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, cask mondd el mégegyszer.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, cask mondd el mégegyszer.
Mondd el mégegyszer nekem azt, hogy az élet fair,
Meg a kijelölt utakon te nem tévedsz el,
Nem hagyhatom itt az egészet, még élnem kell,
De ez így nem fair, cask mondd el mégegyszer.