Текст песни Még Találkoznunk Kell - Hibrid , Beat

Egy biztos tesókám, hogy soha nem fogunk elfelejteni
Őrizni fogjuk az emlékedet
Mindig mosolyogva fogunk rólad beszélni
Most még nehéz, de talán eljön az a pillanat is
Amikor találkozunk és újra együtt lesz a brigád

Sosem gondoltam volna, Neked írok majd egy dalt
Else hiszem, azt mondják többé nem vagy
Már nem lehet boldog ez az év
Pedig egy hónapja koccintottunk: buék
Szeretett mindenki, kétségem nincsen
De úgy néz ki, jobban szeretett az Isten
Nem felejtek, sosem hagytál szarban
Számíthattam rád mindig a buliban és bajban

Minden mindig körülötted forgott
Asztalodnál senki gyomra nem korgott
Sorba jutnak eszembe a dolgok
Éles az emléked, nincsenek foltok
Ha tehetném én éveket adnék az életemből
Csak tudjam, hogy vagy még
Megint nézem, mosolyog a kép
De nincsen igazság és beborul az ég

Hova tűnik a sok barát?
Miért hagynak mindig el?
Miért hagyják mindig itt mi fáj?
Bárcsak engem vinne el
Miért nem búcsúztunk el?
Még nem mondtunk mindent el
Nekünk még találkoznunk kell
Ja, nekünk még találkoznunk kell!

Nekünk adtad a szentestéket is
Nem akarom elhinni, hogy Hollika már nincs
Nonstop oltás, kártya, hatalmas blöffök
Minden perce külön kincs
Nem lesz több brigádi Balaton
Egésznapos ricsaj, pálinka a garaton
Nem volt kendő soha a Te szavadon
Ugyanaz maradtál aki voltál kamaszon

Mikor csak szotyiztunk, dobtuk a labdát
Az ellenfelek folyamat a marásokat kapták
Tudom mondanád, hogy senki ne legyen szomorú
De bőgni tudnék, a kezemben egy koszorú
Mert maradhattál volna itt még sokat
Remélem, hogy minden vamzerod megrohad
Megint nézem és mosolyog a kép
De nincsen igazság és beborul az ég

Hova tűnik a sok barát?
Miért hagynak mindig el?
Miért hagyják mindig itt mi fáj?
Bárcsak engem vinne el
Miért nem búcsúztunk el?
Még nem mondtunk mindent el
Nekünk még találkoznunk kell
Ja, nekünk még találkoznunk kell!

Nem hall, nem lát, nem beszél
Mint egy igazi csibész, Te is így éltél
Még a haláltól sem féltél
Mert nem szóltál, hogy belül szétégtél
Nem jutok el sokáig ha számolom a kezemen
Hogy ki segített úgy min Te, eladni a lemezem
Most bekönnyezve barátokkal szemezem
Pont elegen voltunk, de nélküled már kevesen

Végig kisérted a pályafutásom
Most meg ezrekkel Neked emelem a kalapom
Nagy a gond, mert felkerül a pont
De nem akarom befejezni ezt a mondatot
Hova lett az őrangyalod épp
Mikor épp küzdöttél az életedért
Megint nézem és mosolyog a kép
De nincsen igazság és beborul az ég

Hova tűnik a sok barát?
Miért hagynak mindig el?
Miért hagyják mindig itt mi fáj?
Bárcsak engem vinne el
Miért nem búcsúztunk el?
Még nem mondtunk mindent el
Nekünk még találkoznunk kell
Ja, nekünk még találkoznunk kell!

Hova tűnik a sok barát?
Miért hagynak mindig el?
Miért hagyják mindig itt mi fáj?
Bárcsak engem vinne el
Miért nem búcsúztunk el?
Még nem mondtunk mindent el
Nekünk még találkoznunk kell
Ja, nekünk még találkoznunk kell!