Текст песни Az Utolsó Magyar - Ismerős Arcok

Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket,
Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet.
Utat keresve, tapogatózva egymásra lépve élünk,
Megnyomorítva, mindent feladva szánalmas lesz a végünk.

Refr.:

Századok bűnét üvöltöm magamból,
De nem tudom ki hallja, a világ csak röhög rajta.
A napot nem látom már lassan a falaktól,
És egyre gyengül a hangom, szavam a porba hull.

A múltunkat nem ismerhetjük, hisz tanulhatnánk belőle;
A vágyainkat megvakítják, hogy ne nézhessünk előre.
Testvéreink eltaszítva a falakon kívül állnak,
Anyjuk nélkül szebb jövőt, reményt hiába várnak.

Refr.

Ha évek múltán erre jársz majd, tiszta lelkű vándor,
S meglátod, hogy mi maradt itt e gyönyörű, szép hazából,
Vidd el a hírt a nagyvilágnak, hogy minket már nem zavar,
Jöhet bárki, hisz elpusztult az utolsó magyar!