Текст песни Budapest - Ismerős Arcok

Az én városomat, hogy minden szét ne csússzon
Hidak tartják össze, hogy el ne ússzon
A felhők szürke alját templomtornyok tartják
Hogy a mennyből az angyal nehogy a földre hulljon

A zsákutcák most újra régi nevet kapnak
Mások otthonában rablók laknak
Sötét egek alatt megint "fényes szelek" fújnak
A veszett hiénáknak csontot dobnak

Ha zászló volnék, nem csak lógnék
Elzavarhatnám én a szelet
A tavaszt várom, hogy aztán nyáron
Elfelejthessük mind a telet

A tudatlanság tombol, a nagypofájú rombol
A karmester úr "zsé majorra" hangol
Számol, aztán beint, egy idős úr csak legyint
- Itt mindenki beteg, s még csak nem is angol -

A mocsok újra feltört a koromsötét mélyből
Szeretnénk csak, de nem jön áldás az égből
Valamit visz a víz, remélem, nem a reményt
Attila nézi, de nem szól bele a szélről

Ha zászló volnék, nem csak lógnék
Elzavarhatnám én a szelet
A tavaszt várom, hogy aztán nyáron
Elfelejthessük mind a telet

Ha zászló volnék, nem csak lógnék
Elzavarhatnám én a szelet
A tavaszt várom, hogy aztán nyáron
Elfelejthessük mind a telet