Текст песни Hazátlan - Ismerős Arcok

Éjjel indultam, a hold se lát,
Szép mezők alján, erdőkön át.
Csendben lopakodva, ha sötét az ég,
Nem látja senki sem, a szívemben mi ég.
Társam a szégyen, menekülök
Jaj, meddig még?
Az eső csak kopog, hallgatom,
Mint a könnyem, úgy folyik az arcomon.
S a tolvaj hold röhög, lopja az álmaimat,
Tud mindent, és néz, rám zuhan az ég.
Társam a szégyen, menekülök -
Jaj, meddig még?
Eltűnni kevés, az nem elég,
Az emlék mögöttem, a sarkamban ég.
És idegenben élek, örökös másodikként,
Nincsen már istenem, nincs nyelvem, se zeném,
Mert szülőhazám nélkül többé már senki
Nem vagyok én.