Ruszkik Haza! - Ismerős Arcok перевод на английский

Ruszkik Haza!

Alig kóstolhattam, mégis nagyon jóízű volt;
- Győzelem és a szabad élet - minden erről szólt.
Nem kell néznem anyám arcát,
Apám rég feladott harcát;
Öröm lesz a szívekben már végre!

Aztán hajnal négykor furcsa hang a rakpart felől,
Az álom még bírja, húzna vissza, de az agyam már vacog elöl.
Az nem lehet, hogy apám sír,
Szeme, mint a nyitott sír,
Magyarország sikolya száll a szélbe'.

Refr.:

Hogy lehessen még magyar haza,
És hogy soha ne vesszen el:
Írd a falra, hogy "ruszkik haza",
És tedd, amit tenned kell!
Ha veszítünk, még vagy negyven évig
Esélyünk sem lesz;
Ne azt kérdezd, hogy honnan tudom,
Csak higgy nekem, ha szeretsz!

Csendben osontam ki, tudtam jól, hogy nem mehetek;
Nem vagyok hős, csak magyarul élek, erről meg nem tehetek.
A Széna téren a halált néztem,
A Corvin közben nagyon féltem,
És emlékszem az utcákon folyó vérre.

A cella mélyén, a nemlét szélén, arra gondolok,
Tudják-e majd, hogy ki voltam én, ha holnap majd meghalok.
Azután hogy fejbe lőnek,
Szöges dróttal összekötnek,
- Jobban félnek tőlem így, mint élve.

Refr.

Tesz-e valaki bármit, hogy ne takarja szenny a nevünk?
Lefogják-e tisztességgel földbe vakult szemünk?
Lesz-e olyan, ki érti,
Most azért lehet itt élni,
Mert mi felemeltük a lyukas zászlót az égre?!

Russians Go Home!

I barely tasted it, yet it was so delicious;
- Victory and a free life - that's what it was all about.
I didn't have to see the look on my mother's face,
My father had long given up his fight;
There would finally be joy in our hearts!

Then at four in the morning, a strange sound from the docks,
Sleep still holds me, pulls me back, but my mind is already shivering.
It can't be my father crying,
His eyes, like an open grave,
Hungary's scream carried on the wind.

Chorus:

So that there can still be a Hungarian homeland,
And so that it may never be lost:
Write on the wall, "Russians go home",
And do what you must do!
If we lose, for another forty years
We won't have a chance;
Don't ask me how I know,
Just believe me, if you love me.

I snuck out quietly, I knew I couldn't go;
I'm not a hero, I just live as a Hungarian, and I can't help that.
At Széna Square, I watched death,
In Corvin köz, I was very afraid,
And I remember the blood flowing in the streets.

In the depths of the cell, on the edge of oblivion, I think about,
Will they know who I was, if I die tomorrow.
After they shoot me in the head,
Tie me up with barbed wire,
- They're more afraid of me this way, than alive.

Chorus:

Will anyone do anything so that filth doesn't cover our name?
Will our blinded eyes be laid to rest with dignity?
Will there be anyone who understands,
That we can live here now,
Because we raised the bullet-riddled flag to the sky?!