Текст и перевод песни Kárpátia - A kivéreztetett

A kivéreztetett

Halk dallam sűvít el fülem mellett.
Állok egy kopár hegyen.
Most még csend lakozik mindenütt,
De majd jönni fog az idegen!
Jönni fog, csörtetve zakatolva.
S pogány módra meggyalázza a hegyem
Az én hegyem. Érted, az én hegyem.
Melyet Isten adott nekem!
Könny csordul ki, rémült szememből.
Térdem koppan a hegyen.
Mit tegyek? Mitévő legyek,
Hogy minden kavics itt maradjon nekem.
Hangosabban sűvít fülembe a dallam.
Porral, s homokkal tellik meg szemem.
Félni nem itt, s fáj már nekik is
Úgyan úgy mint ahogy nekem.
Hallom egyre csak hallom,
Közeledik az idegen.
Ó, Isten ha el is jön a vég
Nem hagyom, hogy bántsák a hegyem!
Jönni fog, csörtetve zakatolva.
S pogány módra meggyalázza a hegyem
Az én hegyem. Érted, az én hegyem.
Melyet Isten adott nekem!

The Bled

Folk melody whistles past my ear.
I stand on a barren mountain.
Stillness dwells everywhere,
But the stranger will come!
He will come, clanking and rattling.
And he will defile my mountain in pagan fashion,
My mountain. You see, my mountain.
Which God gave to me!
A tear flows from my frightened eye.
My knees hit the mountain.
What can I do, what can I do,
To let every pebble stay here for me?
The melody whistles more loudly in my ear.
My eyes fill with dust and sand.
They are afraid here, and it hurts them too,
Just like it does for me.
I keep hearing it,
The stranger is approaching.
Oh God, even if the end comes
I will not let them harm my mountain!
He will come, clanking and rattling.
And he will defile my mountain in pagan fashion,
My mountain. You see, my mountain.
Which God gave to me!