Текст и перевод песни Kárpátia - A bástya

A bástya

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Hangját visszhangozza még az ég.
Réges-rég nem használták,
A polc hátsó sarkában állt.
Már csak magában beszélt, ha félt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.
Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Minden szilánk egy-egy szép emlék.
Látott boldog arcokat,
Megismert féltett titkokat,
Hallgatott sok-sok mesés regényt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.
Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Apró kristályokra hullt a múlt.
Ahány darabka, annyi kép,
Annyi lángoló beszéd,
Fénye lassan megfakult, kihunyt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.

The Bastion

Somewhere a glass broke,
A thousand shards of glass fly,
Their sound echoing through the sky.
It had not been used for ages,
Stood in the back corner of the shelf.
It only spoke to itself, when it felt scared.
Its life had not been easy,
Half empty, half full.
It ran with it all alone,
The last winter of fate.
It imagined once more,
That they would clink glasses again.
It closed its eyes happily,
And its glass heart cracked.
Somewhere a glass broke,
A thousand shards of glass fly,
Each shard a beautiful memory.
It saw happy faces,
Learned cherished secrets,
Listened to many fairy tales.
Its life had not been easy,
Half empty, half full.
It ran with it all alone,
The last winter of fate.
It imagined once more,
That they would clink glasses again.
It closed its eyes happily,
And its glass heart cracked.
Somewhere a glass broke,
A thousand shards of glass fly,
The past fell into tiny crystals.
For every piece, a picture,
So many fiery speeches,
Its light slowly faded, extinguished.
Its life had not been easy,
Half empty, half full.
It ran with it all alone,
The last winter of fate.
It imagined once more,
That they would clink glasses again.
It closed its eyes happily,
And its glass heart cracked.