Текст песни Üvegpohár - Kárpátia

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Hangját visszhangozza még az ég.
Réges-rég nem használták,
A polc hátsó sarkában állt.
Már csak magában beszélt, ha félt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.
Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Minden szilánk egy-egy szép emlék.
Látott boldog arcokat,
Megismert féltett titkokat,
Hallgatott sok-sok mesés regényt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.
Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Apró kristályokra hullt a múlt.
Ahány darabka, annyi kép,
Annyi lángoló beszéd,
Fénye lassan megfakult, kihunyt.
Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.