Текст и перевод песни Kárpátia - Abból a Fából

Abból a Fából

Abból a fából vágjátok az én keresztem,
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.

Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.

Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.

Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.

Carved From That Wood

From that wood, you will cut my cross,
The one planted at the time of my birth,
From that wood, let my coffin be made,
In whose shadow my fate was written.

From its branches, build a great fire,
Which will once again nourish my cooling heart.
Carve a pipe from its buried roots,
That my free spirit may rise to the heavens like smoke rings.

Its slender branches will make fine scythe handles,
For reaping, but also for weapons in Magyar hands,
Scatter its small wood chips to the wind,
They will carry our fame afar, wherever they land.

Let new life sprout from a single virgin bud,
Never, ever let our nation perish,
From its finest part, make a cradle,
That every Magyar child may dream of a better future.