Текст и перевод песни Kárpátia - Egy szökött hadifogoly éneke

Egy szökött hadifogoly éneke

Havas fenyvesek mellett lépkedek,
Lábam elfagyott, mindenem remeg,
Ruhám rongyai tetvek otthona,
Szőrös arcomon háborúk nyoma.
Előttem folyók, mögöttem hegyek,
Nyomomban veszett kutyák lihegnek,
Sár levét iszom, fák kérgét eszem,
A hideg holdsugár terít meg nekem.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
Láttam őrjöngő, csonttörő halált,
Vitt magával nőt és katonát,
Bomló testüket jégvirág lepi,
Kezük görcsösen egymást öleli.
A domb túloldalán géppisztoly kaszál,
Hangja szaggatott, gyilkos táncot jár,
Földhöz lapulok, lassan kúszom,
Egy kőhajításnyira már csak az otthon.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.

Song of an Escaped Prisoner of War

Amidst snow-covered trees, I tread,
My limbs frozen, my body in dread,
My garment's rags, a haven for lice,
My visage bears war's brutal device.
Before me, rivers flow, behind, mountains stand,
At my heels, rabid hounds on close command,
Muddy water my drink, tree bark my food,
Cold moonbeams my blanket, my solitude.
A bird soars high, its path it knows,
Guided, perhaps, by unseen flows,
But I, pursued by the eastern gale,
My weary feet shall lead me, without fail.
A bird soars high, its path it knows,
Guided, perhaps, by unseen flows,
But I, pursued by the eastern gale,
My weary feet shall lead me, without fail.
I've witnessed death, its violent, cruel embrace,
Claiming lives, their forms without grace,
Their bodies strewn, adorned with icy bloom,
Their hands entwined, in death's cold gloom.
Beyond the hill, machine guns' deadly toll,
Their staccato rhythm, a murderous roll,
I crouch low, inching forward with care,
A stone's throw from home, my heart in despair.
A bird soars high, its path it knows,
Guided, perhaps, by unseen flows,
But I, pursued by the eastern gale,
My weary feet shall lead me, without fail.
A bird soars high, its path it knows,
Guided, perhaps, by unseen flows,
But I, pursued by the eastern gale,
My weary feet shall lead me, without fail.