Текст и перевод песни Kárpátia - Hajdanán

Hajdanán

Hajdanán egy székely kiment az erdőbe,
Csalta egyre beljebb tündérek meséje,
Arra sétált, hol madár se járt,
Erdő mélyén hazára talált,
S így szólt:
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből
Véletek egy vagyok!
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből,
Egy törzsből fakadok!
Hajdanán egy kun lány zöld mezőre tévedt,
Szép hosszú hajából levágott egy tincset,
Vitte szárnyán könnyű fuvallat,
Mezők selyme hazája maradt,
S így szólt:
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből
Véletek egy vagyok!
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből,
Egy törzsből fakadok!
Hajdanán egy csángó kiült a nagy hegyre,
Szíve messze szállt, mint a költöző fecske,
Hallgatta a fenyők zúgását,
Fentről nézte kedves hazáját,
S így szólt:
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből
Véletek egy vagyok!
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből,
Egy törzsből fakadok!
Hajdanán egy vén jász szikes pusztát járta,
Lelkét melengette tücsökmuzsikája,
Száraz kórót kergetett a szél,
Napnyugtára ő is hazatér
S így szólt:
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből
Véletek egy vagyok!
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből,
Egy törzsből fakadok!
Hajdanán egy palóc dombok alját rótta,
Hűs patak vizével a szomját oltotta,
Vándorbotját földbe leszúrta,
Szép hazában rügy fakadt rajta
S így szólt:
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből
Véletek egy vagyok!
Halljátok magyarok,
Szkíták, hunok, avarok,
Egy húsból, egy vérből,
Egy törzsből fakadok!

Autrefois

Autrefois un Sicule est allé dans la forêt,
Les contes de fées l'ont attiré toujours plus loin,
Il a marché là où aucun oiseau n'est passé,
Au fond de la forêt, il a trouvé sa patrie,
Et il a dit :
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang
Je suis un avec vous !
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang,
Je suis issu d'une seule tribu !
Autrefois, une jeune fille coumane s'est égarée dans un champ verdoyant,
De sa longue chevelure, elle a coupé une mèche,
Un léger souffle l'a emportée sur son aile,
La soie des champs est restée sa patrie,
Et elle a dit :
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang
Je suis un avec vous !
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang,
Je suis issu d'une seule tribu !
Autrefois, un Tchangô est monté sur une grande montagne,
Son cœur volait au loin, comme l'hirondelle migratrice,
Il écoutait le bruissement des pins,
Du haut, il regardait sa chère patrie,
Et il a dit :
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang
Je suis un avec vous !
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang,
Je suis issu d'une seule tribu !
Autrefois, un vieux Jasse parcourait une plaine saline,
La musique des grillons réchauffait son âme,
Un vent sec chassait les broussailles,
Au coucher du soleil, il rentra chez lui
Et il a dit :
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang
Je suis un avec vous !
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang,
Je suis issu d'une seule tribu !
Autrefois, un Palóc parcourait le pied des collines,
Il étanchait sa soif avec l'eau d'un ruisseau frais,
Il a planté son bâton de marche dans la terre,
Dans une belle patrie, un bourgeon y a poussé
Et il a dit :
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang
Je suis un avec vous !
Écoutez, Hongrois,
Scythes, Huns et Avares,
D'une même chair, d'un même sang,
Je suis issu d'une seule tribu !