Текст и перевод песни Kárpátia - Jászkunsági gyerek vagyok

Jászkunsági gyerek vagyok

Jász kunsági gyerek vagyok, jász kunságban születem,
Kiskoromtól nagykoromig benne felnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem a jász kunsági fő utcán,
Még akkor is betekintek a kis angyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.
Még akkor is azt kiáltja betyár gyerek, gyere be,
Adj egy csókot, egy utolsót Kacsintsál a szemembe.
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A jászberényi nagy kaszárnya számomra van kinyitva.
Fel szántatom, fel szántatom a jászberényi fő utcát,
Vetek bele, vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Mert az a föld fekete föld piros rózsát teremne,
Minden szőke barna kislány csak engemet szeretne.

Jászkunsági gyerek vagyok

I'm a Jász-Kunság kid, I was born in Jász-Kunság,
From childhood to adulthood, I grew up in her land.
Nine gendarmes escort me through the main street of Jász-Kunság,
Even then I'll look into my angel's window.
Just then, just then she made her bed,
With rosemary, with rosemary she swept her room.
Even then she cries, outlaw boy, come in,
Give me a kiss, one last one, look into my eyes.
I can't go, my dear darling, because I have been drafted,
The great barracks of Jászberény are open for me.
I'll have the main street of Jászberény plowed up,
I'll sow it with, I'll sow it with red Whitsuntide roses.
For that soil is black soil, it would grow red roses,
Every blonde and brunette girl would only love me.