Текст и перевод песни Kárpátia - Jászkunsági gyerek vagyok

Jászkunsági gyerek vagyok

Jász kunsági gyerek vagyok, jász kunságban születem,
Kiskoromtól nagykoromig benne felnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem a jász kunsági fő utcán,
Még akkor is betekintek a kis angyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.
Még akkor is azt kiáltja betyár gyerek, gyere be,
Adj egy csókot, egy utolsót Kacsintsál a szemembe.
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A jászberényi nagy kaszárnya számomra van kinyitva.
Fel szántatom, fel szántatom a jászberényi fő utcát,
Vetek bele, vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Mert az a föld fekete föld piros rózsát teremne,
Minden szőke barna kislány csak engemet szeretne.

Je suis un enfant de la Grande Plaine

Je suis né dans la Grande Plaine, j'ai grandi dans la Grande Plaine,
De mon enfance à ma majorité, j'y ai été élevé.
Neuf gendarmes m'escortent dans la rue principale de la Grande Plaine,
Mais je regarde encore par la fenêtre de mon petit ange.
Juste au moment où elle fait son lit,
Avec du romarin, avec du romarin, elle balaie sa chambre.
C'est alors qu'elle crie, l'enfant hors-la-loi, entre,
Donne-moi un baiser, un dernier, regarde-moi dans les yeux.
Je ne peux pas aller mon cher amour, parce que je suis enrôlé,
La grande caserne de Jászberény m'est ouverte.
Je fais labourer, je fais labourer la rue principale de Jászberény,
J'y sème, j'y sème des roses rouges de Pentecôte.
Car cette terre est une terre noire, elle ferait pousser des roses rouges,
Toutes les petites filles blondes et brunes ne m'aimeraient que moi.