Текст и перевод песни Kárpátia - Kisarjadt vér

Kisarjadt vér

Kezdetben olyanok voltunk mi is, mint a tündérek,
Akik a szárnyaikat próbálgatva repkednek,
És nem figyeltünk másra, csak a pillanat szavára,
A tiltott gyümölcs ízével a szánkban.
Aztán úgy csináltunk mi is, mintha felnőnénk,
És tollainkat elhullattuk apránként,
De örültünk a mának, és elhittük egymásnak,
Hogy a bátrak csakis a jó oldalon állnak.
Ha már összesodort minket a szél,
Itt a világ nagy küzdőterén,
Akkor mutassuk meg, mennyit ér,
A belőlünk kisarjadt vér.
Már kutattuk az élet összes rejtélyét,
Felfedeztük mindenütt Isten kezét.
És láttuk, hogy a válasz, csak egy újabb kérdést támaszt,
Hívőt és hitetlent kettéválaszt.
Aztán kifordult négy sarkából szép lassan a föld,
A gonoszság a szemünk előtt testet ölt,
Majd elborult az ég, és már semmi sem az, mint rég,
A szárnyainkat újra visszavennénk.

Sprouted Blood

In the beginning, we were also like fairies,
Who tried their wings to fly,
And we paid no attention to anything but the word of the moment,
With the taste of the forbidden fruit in our mouth.
Then we too pretended to grow up,
And shed our feathers one by one,
But we rejoiced in the present, and believed each other,
That the brave only stand on the good side.
Since the wind has brought us together,
Here on the great battlefield of the world,
Then let's show how much it's worth,
The blood that has sprouted from us.
We have already searched for all the mysteries of life,
We have discovered God's hand everywhere.
And we see that the answer only raises a new question,
Separates believers from unbelievers.
Then the earth slowly turned out of its four corners,
Evil took on shape before our eyes,
Then the sky clouded over, and nothing is the same as before,
We would take back our wings again.