Текст песни Prológus - Kárpátia

Mint a kiszáradt föld mely esőért ásit
Szomját vérrel oltja ki szabadságra áhít
Az első ágyúszóra madarak reppennek
Magasra fel neki az égi végtelennek
A második hangjától remegnek a halak
Évszázados kövek egymásra omlanak
A harmadik ágyúszó győzelmünk hírdeti
Dicsőség Istennek ki kardunkat vezeti
De nem elég kivívni a szabadság szent jogát
Azt meg is kell tartani minden bajon vészen át
Ha úgy tetszik a vert had ma előlünk megfutott
De az ördög nem alszik
Testvéreim
TARTSUK SZÁRAZON A PUSKAPORT