Текст и перевод песни Kárpátia - Kisarjadt vér

Kisarjadt vér

Kezdetben olyanok voltunk mi is, mint a tündérek,
Akik a szárnyaikat próbálgatva repkednek,
És nem figyeltünk másra, csak a pillanat szavára,
A tiltott gyümölcs ízével a szánkban.
Aztán úgy csináltunk mi is, mintha felnőnénk,
És tollainkat elhullattuk apránként,
De örültünk a mának, és elhittük egymásnak,
Hogy a bátrak csakis a jó oldalon állnak.
Ha már összesodort minket a szél,
Itt a világ nagy küzdőterén,
Akkor mutassuk meg, mennyit ér,
A belőlünk kisarjadt vér.
Már kutattuk az élet összes rejtélyét,
Felfedeztük mindenütt Isten kezét.
És láttuk, hogy a válasz, csak egy újabb kérdést támaszt,
Hívőt és hitetlent kettéválaszt.
Aztán kifordult négy sarkából szép lassan a föld,
A gonoszság a szemünk előtt testet ölt,
Majd elborult az ég, és már semmi sem az, mint rég,
A szárnyainkat újra visszavennénk.

Le sang qui nous fait pousser

Au début, nous étions comme des fées,
Qui essayaient leurs ailes pour voler,
Et nous n'écoutions que les mots de l'instant,
Avec le goût du fruit défendu dans la bouche.
Puis nous avons fait comme si nous grandissions,
Et nous avons perdu nos plumes petit à petit,
Mais nous nous réjouissions du présent et nous croyions l'un à l'autre,
Que les courageux ne sont que du bon côté.
Si le vent nous a réunis,
Ici sur le grand champ de bataille du monde,
Alors montrons-leur combien ça vaut,
le sang qui nous fait pousser.
Nous avons cherché tous les mystères de la vie,
Nous avons découvert partout la main de Dieu.
Et nous avons vu que la réponse ne fait que soulever une nouvelle question,
Sépare le croyant de l'incroyant.
Puis la terre a basculé lentement sur ses quatre coins,
Le mal a pris corps sous nos yeux,
Puis le ciel s'est assombri et plus rien n'était comme avant,
Nous voudrions reprendre nos ailes.