Текст и перевод песни Kárpátia - Márciusi Pest

Márciusi Pest

Lóg az eső lába, szomorú ma Pest.
A március a falra jelszavakat fest.
Halkan sír a börtön mélyén egy fegyenc.
Most múlt el tizennyolc, s nem lesz tizenkilenc.
Nyikorog a zárka rozsdás ajtaja.
Itt az idő pajtás ütött az óra.
Szakáll sem pelyhedzik fiatal állán.
Ott áll mégis büszkén daccal az arcán.
Még egyszer kinézett a rácsos ablakán.
Látta hogy egy felhő gyorsan tovaszáll.
Várjatok meg felhők mindjárt ott leszek,
Csak a bitófáig pár lépést teszek.
Lóg az eső lába szomorú ma Pest.
Elválik egymástól lélek és a test.
Az utolsó szó jogán felkiáltotta:
Éljen Magyarország, éljen a Haza!
Nyikorog a zárka rozsdás ajtaja.
Itt az idő pajtás ütött az óra,
Szakáll sem pelyhedzik fiatal állán.
Ott áll mégis büszkén daccal az arcán.
Lóg az eső lába szomorú ma Pest.
Elválik egymástól a lélek és a test.
Az utolsó szó jogán felkiáltotta:
Éljen Magyarország, éljen a Haza!

Mars à Pest

La pluie tombe, Pest est triste aujourd'hui.
Mars inscrit des slogans sur les murs.
Au fond d'une prison, un prisonnier pleure doucement.
Il vient d'avoir dix-huit ans, et n'aura pas dix-neuf ans.
La porte rouillée de la cellule grince.
C'est l'heure, mon ami, l'heure est venue.
Sa jeune barbe n'a pas encore poussé.
Mais il se tient debout, fier, le défi au visage.
Il regarde une dernière fois par la fenêtre grillagée.
Il voit un nuage qui s'éloigne rapidement.
Attendez-moi, nuages, j'arrive bientôt,
Je ne fais que quelques pas jusqu'à la potence.
La pluie tombe, Pest est triste aujourd'hui.
L'âme et le corps se séparent.
Avec son droit à une dernière parole, il s'écrie :
Vive la Hongrie, vive la Patrie !
La porte rouillée de la cellule grince.
C'est l'heure, mon ami, l'heure est venue,
Sa jeune barbe n'a pas encore poussé.
Mais il se tient debout, fier, le défi au visage.
La pluie tombe, Pest est triste aujourd'hui.
L'âme et le corps se séparent.
Avec son droit à une dernière parole, il s'écrie :
Vive la Hongrie, vive la Patrie !