Текст и перевод песни Kárpátia - Szibéria felé

Szibéria felé

Messze fehérlő távoli síkság,
Leple fehérlőn a ködbe vész.
Messzire elmarad kacagás, vígság,
Könnyes a szem, mely előre néz.

Amerre mennek, ólmos a felleg,
Arcukba élesen vág a hó.
Reszkető kis sereg mennek, csak mennek,
Sóhajuk fáradt, elhaló.

Az egyik összerogy, hörögve felkiált,
Megáll a vonuló kis sereg.
Egy megint itt maradt, a többi megy tovább,
S mentükben pirosló vér csepeg.

Hull a hó, hull a hó.
Szibéria vár, és hull a hó.
Hull a hó, hull a hó.
Szibéria vár, és hull a hó.

To Siberia

Far away, the distant plain is white,
Its veil of white disappears into the fog.
Far behind are laughter and merriment,
My eyes are teary, looking ahead.

Where they go, the clouds are heavy,
The snow cuts sharply into their faces.
A small, shivering army marches on,
Their sighs tired, fading away.

One collapses, crying out hoarsely,
The small marching army halts.
Another has stayed here, while the others continue,
And drops of blood drip as they march.

The snow falls, the snow falls.
Siberia awaits, and the snow falls.
The snow falls, the snow falls.
Siberia awaits, and the snow falls.