Текст песни A költő üzenete - Kárpátia

A fák elszórják magvaik,
Így adják tovább titkaik.
Én is, mint vén, hatalmas tölgy,
Őrködöm a sarjadók fölött.
Két kezem az ég felé tárom,
Őseim áldását várom,
Erő, hűség, remény, hitem,
Nem tántorít el semmi sem.

Ha más nyelvén kell, szóljak,
Nem lesz, mit daloljak,
Ha más nyelvén kell írnom,
Eltépem papírom,
Ha más nyelvén kell, éljek,
Pusztuljak el végleg,
Ha más nyelvén kell hinnem,
Verjen meg az Isten!

Törvényekkel nem tilthatják,
Magyar nyelvem ékes hangját,
Ragaszkodom minden szóhoz,
Minden igaz gondolathoz.
Amikor véget ér utam,
S a földdel eggyé olvadtam,
Véssétek rá keresztemre, hogy
"Versben él tovább lelke!"