Текст и перевод песни Kárpátia - Szibéria felé

Szibéria felé

Messze fehérlő távoli síkság,
Leple fehérlőn a ködbe vész.
Messzire elmarad kacagás, vígság,
Könnyes a szem, mely előre néz.

Amerre mennek, ólmos a felleg,
Arcukba élesen vág a hó.
Reszkető kis sereg mennek, csak mennek,
Sóhajuk fáradt, elhaló.

Az egyik összerogy, hörögve felkiált,
Megáll a vonuló kis sereg.
Egy megint itt maradt, a többi megy tovább,
S mentükben pirosló vér csepeg.

Hull a hó, hull a hó.
Szibéria vár, és hull a hó.
Hull a hó, hull a hó.
Szibéria vár, és hull a hó.

Vers le Sibérie

Loin, la plaine blanche et lointaine,
Son voile blanc se perd dans la brume.
Le rire et la joie s'éloignent loin,
Les yeux sont humides, ils regardent en avant.

Où ils vont, le ciel est plombé,
La neige les frappe de manière tranchante.
Une petite armée tremblante continue de marcher,
Leur soupir est las, mourant.

L'un s'effondre, criant en râlant,
La petite armée en marche s'arrête.
L'un est resté ici, les autres continuent leur route,
Et du sang rouge coule dans leur sillage.

La neige tombe, la neige tombe.
La Sibérie attend, et la neige tombe.
La neige tombe, la neige tombe.
La Sibérie attend, et la neige tombe.