Текст и перевод песни Kárpátia - Tábori posta

Tábori posta

Hol a magas hegyek júniusban fehér kucsmát hordanak
És pisztrángrajok úsznak el a korhadozó híd alatt
Hol lenn a völgyben kétszáz kémény füstfelhőket ereget
Élt egy asszony magányosan, férjéről várt híreket
Két éve már, hogy tábori lap nem oldotta magányát
Reménykedve várta mégis minden nap a postáját
A kertkapuhoz kisétálva leste meg a hírhozót
És könnyes szemmel sétált vissza, ma sem kapott semmi jót
Egy nap aztán furcsa levél érkezett a címére
Csináltasson igazolványt megváltozott nevére
Megírták, hogy mikor menjen, melyik házba és hova
Így lett Kovács Máriából Maria Kovácsova
Ki tudja már, mennyi hosszú év repült el azóta
Hogy utoljára levelet hozott ki neki a posta
Esténként férje fényképét fekteti párnájára
Beszél hozzá, simogatja és hűségesen várja
Egyszer aztán nyílt az ajtó és ott állt a vén baka
Mankójára támaszkodva a fogságból tért haza
Nem szóltak, csak nézték egymást, mint szerelmük hajnalán
Nézte egymást némán az az ifjú és a szép leány

Field Post

Where the high mountains wear white caps in June
And trout swarms swim away under the decaying bridge
Where two hundred chimneys send out smoke clouds in the valley below
There lived a woman alone, waiting for news of her husband
It has been two years since a field report last broke her solitude
Yet she still waited with hope every day for her mail
Walking out to the garden gate, she watched for the messenger
And walked back with teary eyes, again she had received nothing good
One day, a strange letter arrived at her address
Have an identity card made with your changed name
They wrote when to go, to which house and where
Thus Maria Kovácsova was born from Kovács Mária
Who knows how many long years have flown by since
Since the mail last brought her a letter
In the evenings, she places her husband's photograph on her pillow
She talks to him, caresses him and waits faithfully
Then one day the door opened and there stood the old soldier
Leaning on his crutch, he returned home from captivity
They did not speak, they only looked at each other, like the dawn of their love
They looked at each other in silence, the young man and the beautiful girl