Текст и перевод песни Kárpátia - Tűzoltó dal

Tűzoltó dal

Sziréna hangja szólít, megyünk, ha menni kell,
A lángok nagy haraggal már az égig csapnak fel.
Kezünkben bontóbalta, fejünkön vassisak,
A tűznyelvek a létra végén körbe nyaldosnak.

Koromtól piszkos arcunk, de szemünk hófehér,
S mint tépett angyal, törünk át a füstgomoly ködén.
A pokol tornácáról is elrugaszkodunk,
S a halál torkából erővel visszarángatunk.

Jöhet nekünk a szélvész, jöhet nekünk az ár,
A hajnal első fénye már a gátakon talál.
S ki roncsok közt reked, annak egy remény marad,
Egy felé nyújtott kéz, ami a bajban megragad.

Az üszkös házfalak közt a végzet árnya les.
De ami nem pusztít el, az csak erősebbé tesz.
S ha egyszer majd az Úr mégis elszólítana,
Hát megköszönöm neki, hogy nem éltem hiába.

Mi esküszünk, ha kell, szembeszállunk bármivel.
A tűz, a víz, a föld minket örökre összeköt.

Firefighter's Song

The sound of sirens calls, we go when we have to,
The flames are already raging high into the sky with great wrath.
With a crowbar in our hands and an iron helmet on our heads,
The flames lick around the end of the ladder.

Our faces are dirty from soot, but our eyes are snow-white,
And like a torn angel, we break through the fog of smoke.
We push off from the porch of hell,
And pull back from the jaws of death with all our might.

Let the storm come to us, let the flood come to us,
The first light of dawn finds us already on the banks.
And he who finds himself trapped in the wreckage has one hope left,
An outstretched hand that grabs him in trouble.

The shadow of doom lurks between the charred walls.
But what does not destroy us only makes us stronger.
And if one day the Lord calls me away,
Then I thank him that I did not live in vain.

We swear that we will face anything, if necessary.
Fire, water, earth, connect us forever.