Текст песни Jelenés - Molnár Ferenc Caramel

Volt egy álmom, egy szörnyű látomás
Most is érzem, századszor élem át
Nem értem miért
Tényleg nem értem, miért nem lépem át?
Hidd el, láttam a háborút
Csillagok égtek el és mindenre sötétség borult
Eltiport imák
Megtört-megölt ölelés maradt csak nyomán

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk te meg én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk te meg én

Egy álom, láttam a lángokat
A sorstalan életet
Az elrabolt gyermeki álmokat
Suttogó remény halk lépteit elnyeli a némaság
Nincs szó leírni e szenvedést
Az életet érteni egy élet is kevés!
Nézz körül és lásd!
Lehet, hogy régebben a rémálomból élsz!

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk te meg én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk te meg én

Lásd, ahogy rád ragyog az ég
Ahogy könnye hull!
Szállj fel az angyalokkal
S lelked ne vakítsd el!
Lásd, amit nem szeretnél
élj, ahogy bennem élsz
A múlt sebeit ne tépd fel
És könnyed ne takard el!

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk te meg én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk te meg én

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk te meg én