Текст и перевод песни Nomad - Fájdalom G.

Fájdalom G.

Végre letérdelek és úgy mondom el
Valami rossz az egésszel
Darázs a mézben, méreg a vérben
Mindenhol a mocskot érzem

Ez a fájdalom generátor
Amely nem áll már le magától
Bekapcsolva és rám akasztva
Feltekerve a maximumra

Vízből majd kérsz
Akiktől még félsz
örvénylő fény az ég és közted
Elvakít és felöltöztet

Megint hallom, nem fogadom el
Megint hallom, mégsem érdekel
Megint hallom tőled ami kell
Ez az a perc, ami nem enged el

Össze forrt a test a lélekkel
Együtt a halál az élettel
A múlt tündöklő kora
így lett a semmiből soha

Láthatatlan, csendben járó
Arctalan örökké fájó
A pillanat, ami él
Elfúj, mint pókhálót a szél

Vízből majd kérsz
Akiktől még félsz
örvénylő fény az ég és közted
Elvakít és felöltöztet

Megint hallom, nem fogadom el
Megint hallom, mégsem érdekel
Megint hallom tőled ami kell
Ez az a perc, ami nem enged el

Vízből majd kérsz
Akiktől még félsz
örvénylő fény az ég és közted
Elvakít és felöltöztet

Megint hallom, nem fogadom el
Megint hallom, mégsem érdekel
Megint hallom tőled ami kell
Ez az a perc, ami nem enged el

Fájdalom G.

Enfin, je m'agenouille et te dis
Quelque chose ne va pas avec tout ça
Un frelon dans le miel, du poison dans le sang
Je sens la saleté partout

C'est ce générateur de douleur
Qui ne s'arrête plus de lui-même
Allumé et accroché à moi
Tourné au maximum

Tu me supplieras d'avoir de l'eau
De ceux que tu crains encore
Lumière tourbillonnante entre le ciel et toi
Elle aveugle et te drape

Je l'entends encore, je ne l'accepte pas
Je l'entends encore, je ne m'en soucie pas
Je l'entends encore de toi, ce qu'il faut
C'est cette minute qui ne me lâche pas

Le corps a fusionné avec l'âme
Ensemble, la mort avec la vie
L'âge flamboyant du passé
Ainsi, le néant est devenu jamais

Invisible, marchant silencieusement
Sans visage, éternellement douloureux
Le moment qui vit
Il balaie comme une toile d'araignée le vent

Tu me supplieras d'avoir de l'eau
De ceux que tu crains encore
Lumière tourbillonnante entre le ciel et toi
Elle aveugle et te drape

Je l'entends encore, je ne l'accepte pas
Je l'entends encore, je ne m'en soucie pas
Je l'entends encore de toi, ce qu'il faut
C'est cette minute qui ne me lâche pas

Tu me supplieras d'avoir de l'eau
De ceux que tu crains encore
Lumière tourbillonnante entre le ciel et toi
Elle aveugle et te drape

Je l'entends encore, je ne l'accepte pas
Je l'entends encore, je ne m'en soucie pas
Je l'entends encore de toi, ce qu'il faut
C'est cette minute qui ne me lâche pas