Текст и перевод песни Omega - Hangyanép - Szörnyű porszemek

Hangyanép - Szörnyű porszemek

Gyűszű-hegy, tenyérnyi pusztaság
Cseppnyi tó, tűhegynél kisebb fák
Ráncfolyó, öklömnyi nagyvilág
S szerteszét nyüzsgő pálcikák

Messziről hangyának látszanak
De arcukon emberként hordanak
Szevendő, s derűs vonásokat
Mintha csak látnád önmagad

Ám a földgolyó, amin élt e csöppnyi nép
Nem volt más, lövedék
Ágyúból kilőtt, egyre szálló földtekén
Tudtán kívül elítélt nemzedék

Hangyanép bolygólyán gyűjtöget
Többet vár, mindig jobb életet
Újat szül és régit eltemet
Éppen úgy, mint mi, emberek

Ám a földgolyó, amin élt e csöppnyi nép
Nem volt más, lövedék
Ágyúból kilőtt, egyre szálló földtekén
Tudtán kívül elítélt nemzedék

Hangyanép, pércig sem tétlenek
Álmukban megmásznak hegyeket
De elnyelik őket a reggelek
Útjukon szörnyű porszemek

Ant People - Horrible Dust Motes

Ring-shaped mountain, palm-sized wasteland
Teardrop lake, trees smaller than a pin
Wrinkled river, big world the size of a fist
And bustling little sticks everywhere

From afar they look like ants
But their faces bear a human expression
Seven-day, and cheerful features
As if you saw yourself in them

But the globe on which this tiny people lived
Was nothing more than a projectile
A continuously rising earthball shot from a cannon
A doomed generation without knowing it

Ant people gather on their planetary ball
Hoping for more, a better life all the time
Giving birth to the new and burying the old
Just like us human beings

But the globe on which this tiny people lived
Was nothing more than a projectile
A continuously rising earthball shot from a cannon
A doomed generation without knowing it

Ant people, never idle for a second
Climbing mountains in their dreams
But the morning swallows them up
Horrible dust motes on their path