Текст песни Hangyanép - Szörnyű porszemek - Omega

Gyűszű-hegy, tenyérnyi pusztaság
Cseppnyi tó, tűhegynél kisebb fák
Ráncfolyó, öklömnyi nagyvilág
S szerteszét nyüzsgő pálcikák

Messziről hangyának látszanak
De arcukon emberként hordanak
Szevendő, s derűs vonásokat
Mintha csak látnád önmagad

Ám a földgolyó, amin élt e csöppnyi nép
Nem volt más, lövedék
Ágyúból kilőtt, egyre szálló földtekén
Tudtán kívül elítélt nemzedék

Hangyanép bolygólyán gyűjtöget
Többet vár, mindig jobb életet
Újat szül és régit eltemet
Éppen úgy, mint mi, emberek

Ám a földgolyó, amin élt e csöppnyi nép
Nem volt más, lövedék
Ágyúból kilőtt, egyre szálló földtekén
Tudtán kívül elítélt nemzedék

Hangyanép, pércig sem tétlenek
Álmukban megmásznak hegyeket
De elnyelik őket a reggelek
Útjukon szörnyű porszemek