Текст песни Utolsó Sanzon - ProlyHistor

Hajnali órákban járok, és tanulni kellene
De pont, mint az a meme oldal: mi a fasznak mentem egyetemre?
Nem tudom rávenni magam, nem vagyok rá képes
Pedig azt hittem az vagyok, aki tudásra farkaséhes

Mehetnék vissza a gyárba, hisz semmihez sem értek,
De inkább a halált választanám, nekem nem kell az az élet
Mondd meg hol csúszott el ez az egész, mért nincs jövőképem?
Hova lett az a lehetőségekkel teli kis srác, aki voltam régen?

Fel se fogtam az egészet, elszaladtak felettem az évek
20 évesen érzem magamat teljesen kiégettnek, meg vénnek
Az egyetlen boldogság sokszor már csak az volt, ha bebaszok, betépek
Hát nem csoda, hogy apám világéletében engem semmibe se nézett

De tudod igaza volt az öregnek, én már csak anyukámat sajnálom
Hervadtam volna el én is, mint '99-ben a barack virágok
Ha belenézek ma a tükörbe, hát akkor ugyan mit látok?
Tetoválások, fülbevalók, festett haj, belül meg okádok

Ezen a ponton valószínűleg már csak önmagam ellen lázadok
Talán mert eltűnt az a sztár a süllyesztőben, akit itt még pár éve láttatok
Mondanám, hogy majd megcsinálom, figyeljétek, várjatok
De hidd el, annyiszor próbáltam már, mégis soha semmi sem változott

Hullámvölgy a végtelenségig, látod, ez itt a kibaszott hullámvasút!
Hiába gyorsult fel minden, a lényeg valahogy mégis lelassult
Szóval vágtathatok a rengetegben, rajtad is át, keresztül, kasul
Pár évet adok még az egésznek, aztán majd mindent hátrahagyunk

Tudom, de nem értem meg azt, hogy mi mindannyian egyek vagyunk
De a végtelenségig is majd szólni fog itt ez a dalunk
Utolsó sanzon záróhangja, önsajnáló menekülés?
Ha ezt így látod, ez édes kevés, de ne aggódj, mert elér mindenkit a felüdülés!