Húzom a kardot - Road перевод на немецкий

Húzom a kardot

Amikor húzza a féket a sors ki alólad, lóghat a lábad a szélben,
Fekete bársony bárányokból felhőnyáj az égen,
Akkor a hadművelet elterelő,
Bátorság, nagy levegő.

Nyíllik az ernyő, a többi felejtő,
érkezik talpra a szándék
Mindegy mit hoz a holnap,
Ismerős a játék.

Nincsen a sors könyvébe semmi írva,
A sors egy analfabéta.
És ha úgy van kedvem, mától kezdve,
A seggére verhetsz néha.

Vagy ha úgy érzed, hogy megnézed,
Ha túl kíváncsi a természet.
Ne lepődj meg, hogy ha itt-ott nincs ott,
Egy-két-há-négy oldal!
De kóstoltam már én is, és higítottam borral.

Várj, vagy tudod, hogy inkább mégse,
Legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt, lesz, ami van,
Néha már tényleg nem értem én se.

Esztelen évek, hasztalan órák,
Megsúgták, hogy felnő.
De ha megy magától, csak épp a fától
Nem látja még az erdőt.
Rájössz, hogy nincs véletlen,
De, akkor már értelmetlen.

Botlik az úton, érti a garázs,
Párnák közt az álmok.
Nem kell térkép, jó az irány,
Behunyt szemmel is látod.

Várj, vagy tudod, hogy inkább mégse,
Legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt, lesz, ami van,
Néha már tényleg nem értem én se.

Vagy tudod, hogy inkább mégis,
Húzom a kardot, megteszem én is.
Lesz, ami lesz, igen el nem ereszt,
Végig csinálom csak azért is.

Ahogy fent, úgy lent,
Ahogy jött, úgy ment.
Pont úgy!

Ich ziehe das Schwert

Wenn das Schicksal die Bremse zieht, mein Schatz, und du in der Luft hängst,
Schwarze Samtlämmer wie eine Wolkenherde am Himmel,
Dann ist die Operation eine Ablenkung,
Mut, tief durchatmen.

Der Schirm öffnet sich, der Rest ist vergessen,
die Absicht landet sicher,
Egal was der Morgen bringt,
das Spiel ist bekannt.

Im Buch des Schicksals steht nichts geschrieben,
Das Schicksal ist ein Analphabet.
Und wenn ich Lust habe, kann ich ihm ab heute,
Manchmal auf den Hintern hauen, meine Süße.

Oder wenn du Lust hast, es dir anzusehen,
Wenn die Natur zu neugierig ist.
Sei nicht überrascht, wenn hier und da etwas fehlt,
Ein-zwei-drei-vier Seiten!
Aber ich habe es auch schon probiert, meine Liebe, und mit Wein verdünnt.

Warte, oder weißt du was, lieber doch nicht,
Lass das die Fehler der anderen sein!
Was war, das war, was ist, das wird sein,
Manchmal verstehe ich es selbst nicht mehr, meine Holde.

Verrückte Jahre, unnütze Stunden,
Sie haben mir zugeflüstert, dass er erwachsen wird.
Aber wenn es von selbst geht, nur vor lauter Bäumen
Sieht er den Wald noch nicht.
Du erkennst, dass es keinen Zufall gibt,
Aber dann ist es schon sinnlos.

Er stolpert auf dem Weg, versteht die Garage,
Träume zwischen den Kissen.
Du brauchst keine Karte, die Richtung stimmt,
Du siehst es auch mit geschlossenen Augen, meine Liebste.

Warte, oder weißt du was, lieber doch nicht,
Lass das die Fehler der anderen sein!
Was war, das war, was ist, das wird sein,
Manchmal verstehe ich es selbst nicht mehr, meine Süße.

Oder weißt du was, ich mache es trotzdem,
Ich ziehe das Schwert, ich mache es auch.
Es wird, was sein wird, ja, ich lasse nicht los,
Ich ziehe es durch, nur deswegen, meine Liebste.

Wie oben, so unten,
Wie es kam, so ging es.
Genau so!