Текст песни Húzom a kardot - Road

Amikor húzza a féket a sors ki alólad, lóghat a lábad a szélben,
Fekete bársony bárányokból felhőnyáj az égen,
Akkor a hadművelet elterelő,
Bátorság, nagy levegő.

Nyíllik az ernyő, a többi felejtő,
érkezik talpra a szándék
Mindegy mit hoz a holnap,
Ismerős a játék.

Nincsen a sors könyvébe semmi írva,
A sors egy analfabéta.
És ha úgy van kedvem, mától kezdve,
A seggére verhetsz néha.

Vagy ha úgy érzed, hogy megnézed,
Ha túl kíváncsi a természet.
Ne lepődj meg, hogy ha itt-ott nincs ott,
Egy-két-há-négy oldal!
De kóstoltam már én is, és higítottam borral.

Várj, vagy tudod, hogy inkább mégse,
Legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt, lesz, ami van,
Néha már tényleg nem értem én se.

Esztelen évek, hasztalan órák,
Megsúgták, hogy felnő.
De ha megy magától, csak épp a fától
Nem látja még az erdőt.
Rájössz, hogy nincs véletlen,
De, akkor már értelmetlen.

Botlik az úton, érti a garázs,
Párnák közt az álmok.
Nem kell térkép, jó az irány,
Behunyt szemmel is látod.

Várj, vagy tudod, hogy inkább mégse,
Legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt, lesz, ami van,
Néha már tényleg nem értem én se.

Vagy tudod, hogy inkább mégis,
Húzom a kardot, megteszem én is.
Lesz, ami lesz, igen el nem ereszt,
Végig csinálom csak azért is.

Ahogy fent, úgy lent,
Ahogy jött, úgy ment.
Pont úgy!