Március - Spetyusz перевод на немецкий

Március

Mindenem fáj már és nem tudom hogy valaha lesz
Valaki aki tudja mit és hol akarok az utca
Végében egy légtérben a
Parfümöd illatát éreztem de lélekben
Kérdeztem magamtól kell-e ez még

Fáj minden belső porcikám a lábam
Súlyán éreztem az egyetlen dolgot amit élveztem az életemben
Félek de mégis tudom mit érek de
Ezek véletlenek és végletek útján eltévedek
És maradnak az egyesek

Nullát érek értem mégsem éltem még
Meg ilyen mélységet a lélekelemem
Egyes egyedül száll a levegőbe a füstel előnybe
Tőlem mindent megérdemelsz de nem ezt szeretnéd
A szélső érték két végében nézzük az ég utolsó hullacsillagát

Egy párkapcsolat olyan mint egy cigi
Az elején megéled életet legszebb
Élményét majd rájössz lehet ez mégse lesz így
Jóó
Neem lesz ez így jóó
Neem lesz ez így jóó
Neem lesz ez így

De nem törődsz vele mert tudod
Hogy rá vagy függve és szereted a
Tolerancia épül felfele de te többet és
Többet akarsz már érzed ennek nem lesz
Jó vége már több ideje tart az életed része
Vele nem mehetsz szét
Néha lerakod de vissza akarod és nyomod
Kicsit lemondasz róla kipróbálsz mást is
De mindig visszatalálsz és kitálalsz és a
Végén azon kapod magad szoptad mert
Már egyedül ülsz és nézel magad elé
Mindent elbasztál na még egy szál és nem marad más csak a halál
Az öngyilkosság önzőség nem megoldás
Mindenem fááj
Mindenem fááj
Marad a halál
Marad a halál
Marad a halál
Marad a halál

März

Mir tut schon alles weh und ich weiß nicht, ob es jemals
Jemanden geben wird, der weiß, was und wo ich will, am Ende
der Straße, im selben Luftraum habe ich den
Duft deines Parfüms gerochen, aber in meiner Seele
habe ich mich gefragt, ob ich das noch brauche.

Jeder innere Teil von mir schmerzt, am Gewicht
meiner Beine spürte ich das Einzige, was ich in meinem Leben genossen habe.
Ich habe Angst, aber trotzdem weiß ich, was ich wert bin, aber
auf dem Weg dieser Zufälle und Extreme verirre ich mich
und es bleiben die Einsen.

Ich bin null wert, verstehst du, trotzdem habe ich noch nie
solche Tiefen erlebt, mein Seelenelement
steigt ganz allein mit dem Rauch in die Luft. Im Vorteil
mir gegenüber verdienst du alles, aber das willst du nicht.
An den beiden Enden des Extremwerts betrachten wir den letzten fallenden Stern des Himmels.

Eine Beziehung ist wie eine Zigarette,
am Anfang erlebst du das schönste
Erlebnis des Lebens, dann merkst du, vielleicht wird das doch nicht so
Guut,
Nein, das wird so nicht guut,
Nein, das wird so nicht guut,
Nein, das wird so nicht.

Aber es kümmert dich nicht, weil du weißt,
dass du davon abhängig bist und du liebst es, die
Toleranz baut sich auf, aber du willst mehr und
mehr, du spürst schon, das wird kein
gutes Ende nehmen, es dauert schon länger, es ist Teil deines Lebens,
du kannst dich nicht davon trennen.
Manchmal legst du es weg, aber du willst es zurück und rauchst weiter,
du verzichtest ein wenig darauf, probierst auch anderes,
aber du findest immer zurück und gibst dich wieder hin und am
Ende erwischst du dich dabei, dass du es verkackt hast, weil
du schon allein dasitzt und vor dich hinstarrst.
Du hast alles versaut, na los, noch eine Kippe, und es bleibt nichts anderes als der Tod.
Selbstmord ist Egoismus, keine Lösung.
Mir tut alles weehe,
Mir tut alles weehe,
Es bleibt der Tod,
Es bleibt der Tod,
Es bleibt der Tod,
Es bleibt der Tod.