Текст песни Március - Spetyusz

Mindenem fáj már és nem tudom hogy valaha lesz
Valaki aki tudja mit és hol akarok az utca
Végében egy légtérben a
Parfümöd illatát éreztem de lélekben
Kérdeztem magamtól kell-e ez még

Fáj minden belső porcikám a lábam
Súlyán éreztem az egyetlen dolgot amit élveztem az életemben
Félek de mégis tudom mit érek de
Ezek véletlenek és végletek útján eltévedek
És maradnak az egyesek

Nullát érek értem mégsem éltem még
Meg ilyen mélységet a lélekelemem
Egyes egyedül száll a levegőbe a füstel előnybe
Tőlem mindent megérdemelsz de nem ezt szeretnéd
A szélső érték két végében nézzük az ég utolsó hullacsillagát

Egy párkapcsolat olyan mint egy cigi
Az elején megéled életet legszebb
Élményét majd rájössz lehet ez mégse lesz így
Jóó
Neem lesz ez így jóó
Neem lesz ez így jóó
Neem lesz ez így

De nem törődsz vele mert tudod
Hogy rá vagy függve és szereted a
Tolerancia épül felfele de te többet és
Többet akarsz már érzed ennek nem lesz
Jó vége már több ideje tart az életed része
Vele nem mehetsz szét
Néha lerakod de vissza akarod és nyomod
Kicsit lemondasz róla kipróbálsz mást is
De mindig visszatalálsz és kitálalsz és a
Végén azon kapod magad szoptad mert
Már egyedül ülsz és nézel magad elé
Mindent elbasztál na még egy szál és nem marad más csak a halál
Az öngyilkosság önzőség nem megoldás
Mindenem fááj
Mindenem fááj
Marad a halál
Marad a halál
Marad a halál
Marad a halál