Текст и перевод песни TKYD - Fekete Királynő

Fekete Királynő

Tudom, ha menni kell, majd elindulok én is
A szemem zöldjéből majd eltűnik a fény is
Nem leszek más csak rengeteg embernek emlék
Nem vágja senki majd, hogy hogyan éltem nem rég
Elveszik minden, ami most itt van a fejemben
De amit a múltban tettem tovább él a jelenben
Én megyek tovább, köszöntem a régi arcokat
Itt hagyom nektek, mind a földi poklot, meg a harcokat
Nem nőnek szárnyaim, csak elhúzok a picsába
És hidd el, már nem érdekel, hányan foglalnak imába
Kurva nagy házam lesz, felhőből lesz a négy fala
Nem lesz ott többé már se nappal és se éjszaka
Itt marad minden, a sok lemez, meg a könyveim
A pipám az ágy alatt, a sok emlék, meg a könnyeim
Imádtam élni megbasztam az összes hétvégét
Megfogtam a gyertyát és elégettem a két végét
Akkorra szövegeket írtam, hogy csak ámultak
A színpadon meg olyan show-kat toltam, hogy csak bámultak
A lányok imádtak, csak az nem, aki béna volt
Őket meg leszartam, az élet nekem céda volt
Úgy éltem, mint a költők, őrülten és büszkén
Átugrottam mindent, de a lelkem fennakadt egy tüskén
Kitépte belőlem a vágyat, hogy még maradjak meg gyereknek
És folyton csak a napfény felé szaladjak

Imádlak királynő, mikor elviszel magaddal
Majd legyen minden fekete, azt takard be a szavaddal
Tegyél rá lángokat, hogy távolról is lássák
Hogy az emberek a boldogságot egymás mögé ássák
Mutasd az utat, ahol megtalálom magam
Ahol túléli a testemet majd minden egyes szavam
Vigyél oda, ahol végre önmagam is lehetnék
Mert sebhely van az arcomon, úgy néz ki, mintha nevetnék, de nem

Én tudtam örülni a kevésnek
Meg hogy érzés lettem, amit sok emberbe bevésnek
Nem álltam meg soha a végénél
Mert imádtam a szakadékba lenézni a szélénél
Imádtam mindent, ami őszinte
Mert tudtam az igazságért le kell mászni a földszintre
Nem volt sok barátom, de kevés se
Mert rengetegszer mondtam én: nem érem be a kevéssel
Hajtottuk az éjszakát, a szerelmet
Mert tudtuk, hogy az idő rideg, nem ismer majd kegyelmet
Imádtam szövegeket írni
Nézni, ahogy minden ember elkezd nevetni, meg sírni
Szerettem játszani a szavakkal
Mert ott éltem minden szóban, mindig másmilyen alakkal
Nem néztem én soha az órámat
Jó messzire eldobtam a bibliát, meg a tórámat
Nem hiszek a mennyben, meg a pokolban
A szívemet a nőknek adtam egy gyönyörű csokorban
És mindig tiszta ágyban voltam én velük, nem bokorban
Mert a lelkük kellett, nem a bugyijukban kotortam

Imádlak királynő, mikor elviszel magaddal
Majd legyen minden fekete, azt takard be a szavaddal
Tegyél rá lángokat, hogy távolról is lássák
Hogy az emberek a boldogságot egymás mögé ássák
Mutasd az utat, ahol megtalálom magam
Ahol túléli a testemet majd minden egyes szavam
Vigyél oda, ahol végre önmagam is lehetnék
Mert sebhely van az arcomon, úgy néz ki, mintha nevetnék, de nem

Black Queen

I know, if I have to go, I'll start too
The light will disappear from the green of my eyes
I'll be nothing but a memory to many people
No one will understand how I lived not long ago
Everything that's in my head now will be lost
But what I did in the past continues to live in the present
I'm moving on, I said goodbye to the old faces
I leave you here, all the earthly hell, and the fights
My wings won't grow, I'm just going to hell
And believe me, I don't care how many people pray for me
I'll have a big fucking house, its four walls will be made of clouds
There will be no more day or night
Everything will stay here, all the records, and my books
My pipe under the bed, all the memories, and my tears
I loved living, I fucked up every weekend
I grabbed the candle and burned both ends
By then I was writing lyrics that just amazed them
And on stage I was putting on shows that just blew their minds
The girls loved me, except for the ones who were lame
I didn't give a shit about them, life was good to me
I lived like the poets, crazy and proud
I jumped over everything, but my soul got caught on a thorn
It ripped out of me the desire to stay a child
And to keep running towards the sunlight

I adore you, my queen, when you take me with you
Let everything be black, cover it with your words
Set it on fire so they can see it from afar
That people bury happiness behind each other
Show me the way where I can find myself
Where every single word of mine will outlive my body
Take me where I can finally be myself
Because there's a scar on my face, it looks like I'm smiling, but I'm not

I knew how to be happy with little
And that I became a feeling that is ingested by many people
I never stopped at the end
Because I loved looking down into the abyss from the edge
I loved everything that was sincere
Because I knew to get the truth you have to go down to the ground floor
I didn't have many friends, but not few either
Because I said many times: I won't settle for less
We chased the night, the love
Because we knew that time is cruel, it will not know mercy
I loved writing lyrics
Watching every person start laughing and crying
I loved playing with words
Because I lived there in every word, always in a different form
I never looked at my watch
I threw away my Bible and my Torah
I don't believe in heaven or hell
I gave my heart to women in a beautiful bouquet
And I was always in a clean bed with them, not in the bushes
Because I needed their soul, I wasn't digging in their panties

I adore you, my queen, when you take me with you
Let everything be black, cover it with your words
Set it on fire so they can see it from afar
That people bury happiness behind each other
Show me the way where I can find myself
Where every single word of mine will outlive my body
Take me where I can finally be myself
Because there's a scar on my face, it looks like I'm smiling, but I'm not