Текст песни A Valóság Szerintem - TKYD

Van egy szélből épült házam kint a tengeren,
A fala álom, szívem ólom hol a kenderem?
Megváltoztatnám ezt a világot, de nem merem,
Szeretném azt a lányt haver de inkább megverem.
Még alig ismerem az életet de megvetem
Akit feldobsz azt majd 30 ezüstért megveszem,
Tehetnék szörnyű dolgokat tesó de nem teszem,
Inkább csóró vagyok, mint hogy öljek, hogy meglegyen.
Nem kell a kellemetlen, magamat nem kelletem,
Piszkosul rímelek, hogy azt mondják: Ez kell nekem! (ez kell nekem!)
A fejem felszegem, a kérdéseket felteszem
Nem félszegen, csak félig részegen a részem elteszem,
Éltet az életem mámorral töltöm véremet,
A mának élek, holnap küldhetsz rám pár vérebet,
A vérem világít a sötétben de tévedek
Mert a vérem sötét, de én a fény így újra ébredek,
A szöveg szürreális, szétszakít és irritál
A szürke angyal most egy szivárvány világba invitál,
A kezek kezeznek, a szemek meg csak szemeznek
A tag-ek téged tegeznek, új cucc, örülj a lemeznek!

A valóság szerintem olyan, mint a képzelet,
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed.
A valóság szerintem olyan, mint a véletlen,
Belevág a húsomba, de mégis életlen.
A valóság szerintem olyan, mint egy kődarab,
Mindenki változik, de ő mindig ő marad.
A valóság szerintem olyan mint, az LSD,
Azt hiszed, hogy szárnyalsz, de a valóságban elestél!

Ezek a koordináták kordában tartanak
Ezrek itt ordibálják, lássanak és halljanak
Te követ görgetsz magad előtt, de az enyém szikla
"Tűz jöjj velem" Tudom tesó, de kell a szikra
Ez nem egy irkafirka, itt legendák születnek
Ha papírral szexel a tollam, sikáltak a szüzeknek
Nektár a füleknek, a szarnak hadat üzennek
Így zaklatják a híveim, széttépik őket rímeim
A plázák árnyékában pusztulnak az értékek,
A mértéktelen mértékes, a magyar gyerek miért éhes?!
Az élet mézédes a mézes-mázas palotákban,
De a marha kar már megdöglik az abodámban
Hát üssük ki magunkat digitális diszkókban,
Az orromban már több az utca, mint San Francisco-ban
Ez virtuális világ virtuális elemekkel.
Engem még emberek nemzettek tele szeretettel!

A valóság szerintem olyan, mint a képzelet,
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed.
A valóság szerintem olyan, mint a véletlen,
Belevág a húsomba, de mégis életlen.
A valóság szerintem olyan, mint egy kődarab,
Mindenki változik, de ő mindig ő marad.
A valóság szerintem olyan, mint az LSD,
Azt hiszed, hogy szárnyalsz, de a valóságban elestél!