Ha megtehetném

Egy titokban lopott csókodnál nincs is édesebb.
Várnak ránk és mégis jó most elbújni veled.
Miért, mondd, miért van még egy másik életünk?
Miért, mondd, miért tiltják meg, hogy együtt legyünk?

Tudjuk azt hogy vétkezünk, és mégis itt vagyunk.
Annyi mindent mondhatnánk és mégis hallgatunk.
Viszont megfogadtuk, hogy többé nem lehet,
De kell csak még egy percnyi tiltott élvezet.

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Mert karjaidba bújva újra érezném,
Több már, soha nem is kell talán,
Ha a kezed körbe zár a bolond szívem csak téged kíván.

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Csak hazudj még és én is újra elhinném,
Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás,
Holnap újra rám találsz, csak mondd nekem, hogy
Örökre a két karodba zársz!

Titokban kell lássalak, ez így meddig mehet?
Ez a gondolat itt legbelül úgy nyomja lelkemet.
Mondd miért van, hogy neked ennyi is elég?
Mondd, amit én szeretnék te miért nem szeretnéd?

De ha megtörtént, hát megtörtént, és tisztán kell hogy láss,
Felébredtünk és az álmunk ébren sem lett más.
Azt, mi eddig történt mégsem szégyellem,
Csak fáj, de nem bántam meg tényleg semmit sem!

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Mert karjaidba bújva újra érezném,
Több már, soha nem is kell talán,
Ha a kezed körbe zár a bolond szívem csak téged kíván.

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Csak hazudj még és én is újra elhinném,
Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás,
Holnap újra rám találsz, csak mondd nekem, hogy
Örökre a két karodba zársz!
Ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Mert karjaidba bújva újra érezném,
Több már, soha nem is kell talán,
Ha a kezed körbe zár a bolond szívem csak téged kíván.

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Csak hazudj még és én is újra elhinném,
Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás,
Holnap újra rám találsz, csak mondd nekem, hogy
Örökre a két karodba zársz!