Текст песни fa - PeTrEmOuSe

Egész messze, mélyen fekvő kerek erdő közepében
ébredt egyszer félmeztelen, az elveszett lélek
évek teltek, múltak a hónapok
Marcangolta magát, úgy látszik, az hatott
Hiába a látvány, ezek mind vakok

Jött a csúf, goromba, rémes, vérfagyasztó banya
Mutatta, hogy a szabja alatt minden anyag ketté hasad
Hasadba akarta, minden vasam ráteszem,
Hogy alaposan kibelezett volna

Nézzük csak együtt, hogy megköti a csomót
Felmászik a fára, magára húzza a hurkot
Visszagondol magára
átokkal sújtja majd minden bűnös elméjét
Felírja a nevét, utolsó nevetés
Küldi az utolsó csókot
Pusztulj!

Egyedül csak te vagy itt, meg én
Soha nem felejtem el, hogy mi volt az enyém
Csak a test, a forma összeolvad
Csorba itt-ott, de nem zavarja
Csak hagyja, hogy az endorfin hajtsa

Egész messze, mélyen fekvő kerek erdő közepében
ébredt egyszer félmeztelen, az elveszett lélek
évek teltek, múltak a hónapok
Marcangolta magát, úgy látszik, az hatott
Hiába a látvány, ezek mind vakok