Lyrics Úgysem Kellesz - Children of Distance

Children Of Distance
Úgysem kellesz
Leszarom mit gondolsz, úgysem kellesz tõbbé már.
Engem nem fogsz hülyének nézni, tudom hogy nálad jobb is vár.
Leszarom mit gondolsz, úgysem kellesz tõbbé már.
Engem nem fogsz hülyének nézni, tudom hogy nálad jobb is vár.
Tudom, úgyis én maradok már a lõkõtt paraszt.
De hiába, így is mindig a hátam mõgõtt maradsz.
Szép volt, de egyedül már sokkal jobban mutatok.
Ha póráz van a nyakamban, ne csodálkozz ha ugatok.
Most tényleg, asszed hogy miattad nem alszom, akkor ébredj!
Bárcsak ne kellett volna a kardom adnom érted.
Királylányként jõttél, de a mostohává lettél.
Kérdezhetném ostobán hogy most hová mehetnék.
Hagyj békén, ne játszunk olyan durván.
Megértem én is tõrõlném a dátumot, ha tudnám!
De a múltunk nem válik már kõddé, ha szapulod.
Imába foglalom, nem leszek tõbbé a papucsod!
Ó neked az sem jó, hogy a szívem adtam neked.
Egyszer bárcsak megélhetném, hogy ez máskép is lehet!
De addig:
Leszarom mit gondolsz, úgysem kellesz tõbbé már.
Engem nem fogsz hülyének nézni, tudom hogy nálad jobb is vár.
Leszarom mit gondolsz, úgysem kellesz tõbbé már.
Engem nem fogsz hülyének nézni, tudom hogy nálad jobb is vár.
Gondolkodtam, dõntõttem, gyáva tõbbé nem lehetek.
A szemedbe hazudok, a hátad mõgõtt felnevetek!
Nem érdemelsz mást, neked csak egy szolga voltam.
Te csak parancsoltál, mehettem a boltba nyomban.
Nem utállak, de a hátam kõzepe a jó hely neked.
Csak annyit remélek: az anyósom is ott lesz veled!
Eleinte elhittem, minden rendben, boldogságban.
Egyik nap a postást, másik nap az orvost láttam.
Búcsúzáskép majd ezt kapod ajándékba.
Leszek elsõ másnál, nem hiányzik a szamárlétra.
Nem leszek már papucs, aki mindent helyesel!
Letiltalak minden honnan, jobb ha nem is keresel!
Ó neked az sem jó, hogy a szívem adtam neked.
Egyszer bárcsak megélhetném, hogy ez máskép is lehet!
De addig:
Leszarom mit gondolsz, úgysem kellesz tõbbé már.
Engem nem fogsz hülyének nézni, tudom hogy nálad jobb is vár.
Leszarom mit gondolsz, úgysem kellesz tõbbé már.
Engem nem fogsz hülyének nézni, tudom hogy nálad jobb is vár.
Nem volt szükség vitákra, megírtad egy privátba.
Hivatkoztál hiányra, hogy nem férünk egy világba.
Magyarázatért kiáltva kiálltam, de mind hiába.
A rád pocsékolt idô után azt hiszem még ennyi járna.
Mindegy, de rájõttem a szabadság nagy kiváltság.
Kitetted a szürõm bébi, ez aztán a királyság!
Egyedül az ágyat gyûrõm, vigyorgok a helyedre.
Gondtalan az életem, így gondolok rád nevetve!
Most meg az van, itt kõnyõrõgsz, de nincsen ami rávehetne:
Hogy visszamenjek hozzád, a jókedvem is rámehetne.
Megõrültél? Ne viccelj! Édesem ezt elhitted!
A sors keze beintett, az én kezem meg leintett!
Ó neked az sem jó, hogy a szívem adtam neked.
Egyszer bárcsak megélhetném, hogy ez máskép is lehet!
De addig:
Leszarom mit gondolsz, úgysem kellesz tõbbé már.
Engem nem fogsz hülyének nézni, tudom hogy nálad jobb is vár.
Leszarom mit gondolsz, úgysem kellesz tõbbé már.
Engem nem fogsz hülyének nézni, tudom hogy nálad jobb is vár.