Lyrics EGYETLENEGY - "Doktor Monotonnak mindenről ugyanaz jut az eszébe" - pHLaT , StackOne

Ha én feldobok egy pálcát majd
Az mindig leesik
Ha a Nap nyugaton nyugszik
Másnap reggel mindig keleten kel
Így lehetséges a tények megértése és a tudomány művelése
Amellyel életünkön is javíthatunk

Messze vezet ezer szálra fut szét az út
S járják tovább majd kik jönnek utánunk
Egyetlenegy életünk van csupán
Abból kell kihoznunk a legtöbbet barátom

Éppen, annyit ér az ember, ahogyan él
A sok vereség felér egy győzelemmel
Próbatételek során keresztül, míg felépül
Megkísérti milliószor is talán a mélyűr
Nem tud kitérni
Ütközésre kényszerül magával, hogy épeszű-e még
Vagy együtt hülyült el a világgal
Akik leszűrhették a tanulságot, így maguknak
Állva maradnak mikor a többiek orra buknak

Ha gyáva alak vagy persze magad megalázhatod ezerszer is
Mindig találhatsz magyarázatot, hogy kényszerítenek
Mások miatt vagy vesztes és döntésképtelen
Egyfolytában csak rettegsz, hol az önvédelem?
Így az érzékszerveid sem segítenek
De figyelj, felesleges beszélj, csendre intelek
A tanulságot, akik levonják mindig maguknak
Állva maradnak, mikor a többiek orra buknak

Sok spanom volt, aki megérteni sosem akarta
Hogy van sorsa, hogy lehet a dolgok felett hatalma
Sok vereség felér egy győzelemmel mind próbatétel
Ahogy él, épp annyit ér az ember
Önkezével vet úgymond véget az életének, hogyha nem tudja
Amit az emlékezetébe vésett az életútja
A visszatekintés előre mutat a jó irányba
Nyilván, hogy akadnak görbe utak, hisz ez körpálya
Szóval ismételten döntened kell, ne várd a választ!
Így a megfelelő kérdésekre mind rátalálhatsz

Messze vezet ezer szálra fut szét az út
S járják tovább majd kik jönnek utánunk
Egyetlenegy életünk van csupán
Abból kell kihoznunk a legtöbbet barátom

Hiába is térnék előle ki, a sorsom rám talál
Felismer, az arcom látta már
Mégse töltheti az ember bármivel az űrt ki
Amit konkrét hiány szült
Meglehet az élet, annyi mást ajánl
Bár vágynál az egyszerűre mióta a sötét a világossal
A levet összeszűrte az ég se derült se borult
Mindig olyan világosszürke, ha meg a felhők elvonulnak
Rögtön leszáll a köd szitálva a háztetőkre

Tudod fenn a hegyen nincs kegyelem
De azt is, hogy lenn a völgyben nincsenek csodák
Így hát lesz, ami lesz, te is útnak eredsz
Kilépsz a házak közt, magad mögött hagyva az otthont, a sok barátot
Hogy összeállj ezer apró szilánkból
Hogy a teljességre láthass, ha már pár napnyi járás csupán a messzi távol
A számtalanból egy világ vagy, de a semmi, így elválasztva a többi világtól

Kellenek útitársak, ha hosszú útra indul az ember
Egy cél, ami úgy szólít, hogy neked beszélni sem kell
És idő, hogy ne a jövőben élj, ne a múltban
Hogy megbarátkozhass a jelennel
Hogy összeállj ezer apró szilánkból
Hogy a teljességre láthass
Pár napnyi járás csupán a messzi távol
A számtalanból egy világ vagy, de a semmi, így elválasztva a többi világtól

Messze vezet ezer szálra fut szét az út
S járják tovább majd kik jönnek utánunk
Egyetlenegy életünk van csupán
Abból kell kihoznunk a legtöbbet barátom

Messze vezet ezer szálra fut szét az út
S járják tovább majd kik jönnek utánunk
Egyetlenegy életünk van csupán
Abból kell kihoznunk a legtöbbet barátom

Messze vezet ezer szálra fut szét az út
S járják tovább majd kik jönnek utánunk
Egyetlenegy életünk van csupán
Abból kell kihoznunk a legtöbbet barátom