Paroles et traduction Rizon feat. Kevlár - Gondolatköd

Gondolatköd

Beleőrülök lassan, úgy üvölt a csend, halkan ordít a magány, porrá válok
Elveszek néha a gondolatködben, egy rózsa jut eszembe, hozzá szállok
Fekete lepel fekszik fel az égre, látom édesanyám, Ő nincs ma már
Semmivé válik a boldogság, de hamvaiból feltámadó főnixmadár
Ha tudod, hogy hogy kell simogatni, soha nem szúr meg a test, a rózsatövis
Ha ismerni akarsz, gyere közel! Messziről nézve kis pontok az égen a csillagok is
Néha a méz is szürke és keserű
Néma az ész, remegnek a kezek és a szív helyett is beszél egy hegedű
Melankólia a papírra vetve
A tinta szabad akarata hasít a csendbe
A hajnal moraja képzi az álmot
Amíg a gondolatköd két fia tátog
Melankólia a papírra vetve
A tinta szabad akarata hasít a csendbe
A hajnal moraja képzi az álmot
Amíg a gondolatköd két fia tátog
Részeg síneken vezet az élet, éppen színezek egy fekete képet
A gondolatköd most magába ránt, üres szem a szavamban talált magányt
Árnyékként kúszik a gyertya lángja, a zord fény a szívemet megtalálta
Kihalt a ritmus, kábit a dallam, de a zene földjén soha nem fázik a talpam
Pókháló fogta fel a felém sebesen haladó szilánkot
És az álom utáni ébredés megölt bennem egy egész világot
Egy homokszem vagyok, Te vagy a homokóra, a tegnapban élek, de jön az osonó ma
A világ erdejében csak egy zokogó fa, de egyszer felállok Én is a dobogóra
Melankólia a papírra vetve
A tinta szabad akarata hasít a csendbe
A hajnal moraja képzi az álmot
Amíg a gondolatköd két fia tátog
Melankólia a papírra vetve
A tinta szabad akarata hasít a csendbe
A hajnal moraja képzi az álmot
Amíg a gondolatköd két fia tátog
Talán a szeretettől fogunk egy napon mindannyian szétmorzsolódni
Lehet bántó akkor is ha szép, a kés is éles, hiába rúzsozod ki
Minden ölelése meleg, de véres, játszol vele pedig az életed véges
Telnek a percek, telnek az órák, a társadalom börtönében hervadnak rózsák
Széttépnek a virágszirmok, suttogják hogy a világ gyilkos
Bilincs a tegnap nem enged járni, pedig szeretnék az egekbe szállni
Itt van a gondolat két fia, akiknek a lelke már szépia
Itt van a gondolat két fia, látod? A zene rólunk letépi a láncot
Melankólia a papírra vetve
A tinta szabad akarata hasít a csendbe
A hajnal moraja képzi az álmot
Amíg a gondolatköd két fia tátog
Melankólia a papírra vetve
A tinta szabad akarata hasít a csendbe
A hajnal moraja képzi az álmot
Amíg a gondolatköd két fia tátog
Melankólia a papírra vetve
A tinta szabad akarata hasít a csendbe
A hajnal moraja képzi az álmot
Amíg a gondolatköd két fia tátog
Melankólia a papírra vetve
A tinta szabad akarata hasít a csendbe
A hajnal moraja képzi az álmot
Amíg a gondolatköd két fia tátog

Thought Fog

I'm slowly going crazy, the silence screams, loneliness softly roars, I'm turning to dust
I sometimes get lost in the fog of thoughts, a rose comes to mind, I fly to it
A black veil lies upon the sky, I see my mother, she's not here today
Happiness fades away, but a phoenix rises from its ashes
If you know how to caress, the rose thorn will never prick your flesh
If you want to know me, come closer! From afar, even the stars are just dots in the sky
Sometimes even honey is gray and bitter
The mind is silent, hands tremble, and instead of the heart, a violin speaks
Melancholy laid on paper
The ink's free will slices through the silence
The murmur of dawn shapes the dream
While the two sons of the thought fog gape
Melancholy laid on paper
The ink's free will slices through the silence
The murmur of dawn shapes the dream
While the two sons of the thought fog gape
Life leads on drunken tracks, I'm painting a black picture
The thought fog now pulls me in, empty eyes found loneliness in my words
The candle flame creeps like a shadow, the harsh light found my heart
The rhythm is extinct, the melody stuns, but on the land of music, my feet never get cold
A spiderweb caught the shard speeding towards me
And waking up after the dream killed a whole world within me
I am a grain of sand, you are the hourglass, I live in yesterday, but the creeping today is coming
Just a sobbing tree in the world's forest, but one day I will stand on the podium too
Melancholy laid on paper
The ink's free will slices through the silence
The murmur of dawn shapes the dream
While the two sons of the thought fog gape
Melancholy laid on paper
The ink's free will slices through the silence
The murmur of dawn shapes the dream
While the two sons of the thought fog gape
Perhaps one day we will all crumble from love
It can hurt even if it's beautiful, the knife is sharp, no matter how much you lipstick it
Every embrace is warm but bloody, you play with it even though your life is finite
Minutes pass, hours pass, roses wither in the prison of society
Petals tear apart, whispering that the world is a killer
Yesterday's shackles won't let me walk, but I want to fly to the heavens
Here are the two sons of thought, whose souls are already sepia
Here are the two sons of thought, see? The music tears the chains off us
Melancholy laid on paper
The ink's free will slices through the silence
The murmur of dawn shapes the dream
While the two sons of the thought fog gape
Melancholy laid on paper
The ink's free will slices through the silence
The murmur of dawn shapes the dream
While the two sons of the thought fog gape
Melancholy laid on paper
The ink's free will slices through the silence
The murmur of dawn shapes the dream
While the two sons of the thought fog gape
Melancholy laid on paper
The ink's free will slices through the silence
The murmur of dawn shapes the dream
While the two sons of the thought fog gape