paroles de chanson Nem Tudod - Rizon

Mikor 12 voltam felfalt belül a félelem
Nem volt semmim, csak a szívem és a titkon könnyes két szemem
Gyenge voltam, elvesztettelek és a mai napig frissen égnek a hegek
Előtte az élet egy lanka volt, de hirtelen lettek kopár hegyek
Úgy éreztem, hogy kilógok, hogy én vagyok a fekete bárány
Ha a fájdalom börtön, én csak folyton néztem ki a cellám rácsán
Úgy éreztem, hogy nem bírom, hogy megöl ez az ezer gondolat
Hogy akkora lett ez a szorongás, hogy összeroppantja minden csontomat
De jött a rap és megmentett, bár sokáig nem fogtam fel
Fel a fejjel helyett miért mindig írás jött, mikor az érmét dobtam fel
Kellett pár év, hogy rájöjjek mocskos költőnek kell lennem
Mert a jó és a rossz mindig túl erős kontrasztot szült bennem
Megváltoztatott, de mindig is motivált, hogy a napok fájdalommal elleptek
Már tudok sötétségből építkezni és a céljaim is meglettek
Az éveim gyermeke lett ez az album, egyedül nyitogatom a szárnyaim
És amíg a beateken vagyok napról napra élem az álmaim
Nem tudod, hogy honnan jöttem, nem tudod, hogy merre tartok
Nem tudod, hogy mi számít nekem, nem tudod, hogy miért vívok harcot
Nem tudod, hogy ki vagyok én, nem tudod miért melózok ennyit
Nem tudod, hogy miért csinálom, nem tudod, hogy ez szerelem, nem tudsz semmit
Nem tudod, hogy honnan jöttem, nem tudod, hogy merre tartok
Nem tudod, hogy mi számít nekem, nem tudod, hogy miért vívok harcot
Nem tudod, hogy ki vagyok én, nem tudod miért melózok ennyit
Nem tudod, hogy miért csinálom, nem tudod, hogy ez szerelem, nem tudsz semmit
Mire 20 lettem, a zene szerelem lett és lételem
Még mindig lelkitársam a vihar, de a napfényben is létezem
Más dolgok lebeg a szemem előtt, de a céljaim mellett kitartok
Hiába mondom, hogy elég volt, a távozásomra nem ihattok
Hiába érzem, hogy az élet börtön, mindig kinövöm a cellát
Ki tudja mikor lesz nyugtom és hányadik eletem szerelme vert át
Még mindig emlékszem a kisgyerekre, aki pár perccel ezelőtt voltam
Nem volt bennem semmi, csak a fény feküdt ott holtan
Akkora volt rajtam a teher, úgy éreztem, hogy beleroskadok
Féltem bennem az ördögtől, ezután minden klippet vele forgatok
A sötétség közepén egy elolthatatlan tűz kelt életre bennem
És ha elromlik minden akkor is diktálja mit kell tennem
Ennek itt még nincsen vége, most kezdődnek igazán a dolgok
A zene volt és lesz is a minden, egy mikrofon előtt mindent kimondok
Az ütem és a szívem egyre ver, az ereimben a vér rímekkel tele
Jött az impulzus, fogtam egy tollat és minden érzésem leírtam vele
Nem tudod, hogy honnan jöttem, nem tudod, hogy merre tartok
Nem tudod, hogy mi számít nekem, nem tudod, hogy miért vívok harcot
Nem tudod, hogy ki vagyok én, nem tudod miért melózok ennyit
Nem tudod, hogy miért csinálom, nem tudod, hogy ez szerelem, nem tudsz semmit
Nem tudod, hogy honnan jöttem, nem tudod, hogy merre tartok
Nem tudod, hogy mi számít nekem, nem tudod, hogy miért vívok harcot
Nem tudod, hogy ki vagyok én, nem tudod miért melózok ennyit
Nem tudod, hogy miért csinálom, nem tudod, hogy ez szerelem, nem tudsz semmit