Текст песни Magányos Utakon - AK26

Tudom mindig egyedül harcoltál,
Kiszáltál volna az élet vár,
Sokszor kemény és nehéz
De bírtad, hogy majdnem rádszakad az egész.
Mi történhetett volna még.
A csalódások miatt nem bízol rég.
Tudod sokszor fekete a kép meg, hogy világgá mennél ha beborul az ég.
Soha nem segített senki rajtad, de sokszor sajnáltad magadat és hagytad, hogy csak vigyen el az ár és az üres utakon egyedül csak a magány vár.
Mindig csak másban kerested a hibát de nem jöttél rá arra legbelül mi bánt,
Hogy kinek köszönheted ezt az élet nem játék és nem is egy teszt.
Minden nap sötétség
Régen sütött a nap
Csak állok egy magamba
És várok az eső alatt.
Olyan úton járok én
Hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam
Pedig mindig volt esély.
Az embereket nem értetted meg soha
Azt hitted az élet veled most toha
Hiáb a mondták de nem vagy ostoba
Most mennél de nincsen már hova
Kinyújtott kezet már lelökted régen
Mikor a testvéred várt lent a téren
A ködbe veszett el a múltad
Nevetnek rád de csak a szádat húztad
Nem segít senki de te se segítettél senkinek jobb ember lenni
Csak azt kapod amit adsz, soha nem hellyes ez nem igaz (jejj)
Te nem féltél semmitől
Mégis egyedül az éjszaka meggyötör
Mikor szembesülsz magaddal
És csak fekszel a szívedben haraggal
Minden nap sötétség
Régen sütött a nap
Csak állok egy magamba
És várok az eső alatt.
Olyan úton járok én
Hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam
Pedig mindig volt esély

Minden nap sötétség
Régen sütött a nap
Csak állok egy magamba
És várok az eső alatt.
Olyan úton járok én
Hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam
Pedig mindig volt esély

Minden nap sötétség
Régen sütött a nap
Csak állok egy magamba
És várok az eső alatt.
Olyan úton járok én
Hova senki nem kísér
Én soha fel nem adtam
Pedig mindig volt esély